Lehet, hogy a filmgyártás területén a magyarok labdába se rúghatnak, de én azért reménykedem, hogy egyszer lesz egy olyan amatőr kategória (mondjuk „a legkisebb költségvetésű, legötletesebb, legeredetibb film”), amit mindig mi nyerünk. Itt van ugye ez az Underdog által készített Bukás, ami ugyan nem film, hanem fricska, de annak kiváló.

 Ugyanakkor van egy másik kedvencem: Szalkai Zoltán. (Egyébként 2002-ben elnyerte az „egyéni teljesítmény” díját a Médiawave Fesztiválon) A gulag.hu -n akadtam rá, megrendeltem a filmjeit, amelyek meg is érkeztek (másolt dévédén, a tokra kézzel írták rá a filmek címeit). Ez a fickó elindult a Gulágon, gyalog - egy-egy magyar túlélő leírásának nyomában. Megpróbálta megkeresni azokat a helyszíneket, ahol Rózsás János, Bien György Zoltán raboskodott. Az expedíciónak az a különlegessége, hogy Szalkai egyedül ment. Magára erősített egy kamerát és hosszan nézzük, ahogy ballag és magában beszél Szibéria teljesen néptelen tájain. De a film nem unalmas, inkább vagány. Általában hosszú keresgélés (napok, hetek) után néhány deszkát talál csak a korábbi barakkok helyén, vagy még annyit se. De talált olyan tábort is, ami még mindig börtönként működik, besétált oda is, a börtönőröknél keresett szállást magának. Máskor pedig rénszarvasvadászokkal kokettált.

 Szalkai elég egyszerűen gondolkodik, a bölcsességei ilyesmik, hogy: „Ez borzalmas, felfoghatatlan. A demokrácia jobb, mint a diktatúra, mert a véreskezű vezér leváltható.” De miért ne fogalmazhatna egyszerűen? Ez az ő filmje, az ő teljesítménye, az ő ötlete.

 Érdekes még az is, hogy a médiában kevesen foglalkoztak vele. Találtam két Népszabadság-interjút és egy PR Herald cikket, azt annyi. Tehát, ha valaki kíváncsi az „egyéni teljesítményre”, nézzen utána.

 Várom a további ajánlatokat. Gyűjtsük össze dokumentumfilmjeinket!