0. Alapvetés
1. Állam és közigazgatás
2. Nemzet
3. Oktatás
4. Gazdaság

A Mandiner.Magyarország: A polgár visszatér a 2007-es A jövő visszahódítása című programunk újragondolása, amit fejezetenként teszünk közzé megvitatásra, majd az érkező kritikák és javaslatok megfontolásával és beépítésével rakjuk össze a végső változatot. Ma a honvédelmen van a sor:

KRITIKUS VÉDELMI KÉPESSÉGEK
A honvédelem évtizedek óta társadalmilag alulértékelt, költségvetési támogatását tekintve alulfinanszírozott terület. 2002-2010 között a Magyar Honvédség képességeit nemzetközi viszonylatban is példátlan mértékben lecsökkentették. Míg 2002-ben – eszközállományának harcértékét tekintve – Magyarország a térség erősebb államai közé tartozott, mára a meglévő harceszközök átgondolatlan értékesítése miatt védelmi képességeink kritikus szintre csökkentek. A honvédség számára az első és legfontosabb feladat a haza védelme. Tévedés, hogy erre a Magyar Honvédség potenciálisan képtelen. Bár a NATO- és EU-tagság kiemelt fontosságú és a magyar biztonság alapja, arra kell törekedni, hogy középtávon megtartsuk, hosszabb távon fejlesszük az önálló országvédelem alapjait. Ez azért is különösen fontos, mert mára nyilvánvaló, hogy Magyarország belátható ideig a NATO és az EU határországa marad, azaz nem minden szomszédunk csatlakozik ezekhez a szervezetekhez.

ÖNKÉNT, DALOLVA
Míg a sorkatonaság visszaállítása nem szükséges, az önkéntes tartalékos rendszer erősítése kiemelkedő eleme kell, hogy legyen a magyar honvédelmi fejlesztéseknek. Abban a formában, ahogy működött, a sorkatonaság haszontalan és drága rendszer volt, míg az önkéntes tartalékos állomány már békében alkalmazható, bevethető katasztrófavédelmi, nemzeti támogató feladatokra egyaránt, de missziós feladatra is alkalmas (ráadásul az állami erőszakmonopóliumot veszélyeztető gárdákkal szemben is alternatívát kínál). Fontos, hogy a honvédségből kikerülő szerződéses katonák részére érdemi előnyöket jelentsen az önkéntes tartalékosi rendszer, ugyanakkor csak olyanok kerüljenek bele, akik valós képességekkel tudnak hozzájárulni a honvédelmi feladatokhoz. Jelen költségvetési helyzetben nem prioritás, de perspektivikusan fontos feladat a rendelkezésre álló kiképzett állomány bővítése. Ennek érdekében egyes munkakörökben a katonai előképzettséget kötelezővé kell tenni. Ide tartozhatnak a rendőrök, a nemzetbiztonsági szolgálatok tagjai és a tűzoltók mellett a biztonsági őrök is.

A MAGYAR NÉV MEGINT SZÉP LESZ
A XXI. században a haza védelmének alapfeladatán túl a Magyar Honvédség a magyar érdekek érvényesítésének hatékony eszköze. Ha Magyarország nemcsak haszonélvezője a biztonságnak, de tenni is képes érte, azzal más területeken is növelheti a mozgásterét. Nemzeti érdekünk a magyar katonák részvétele a nemzetközi missziókban, ezért a jövőben sem szabad a részvétel elől meghátrálnunk pusztán azért, mert azok belföldön vagy külföldön népszerűtlenek. A nemzeti és szövetségi érdekeknek kell meghatároznia szerepvállalásunkat, ebben a sorrendben. Fontos, hogy a magyar katonák külföldi helytállását ne csak a szövetségeseink, hanem a magyar polgárok is elismerjék – e téren sokat javult a helyzet, de van még mit tenni a honvédelem társadalmi alulértékeltsége ellen. Tudatosítani kell, hogy vannak harcban bizonyított alakulataink, és aki magyar egyenruhában kockáztatja életét, az nem zsoldos. Alapvető jelentőségű, hogy a polgárok elismerjék a nemzetbiztonsági szempontok jelentőségét, és ne ismétlődhessen meg a zengői lokátor kálváriája, ami az erkölcsi mellett tízmilliárdokban mérhető anyagi károkat is okozott az országnak. A honvédelem fontosságának megismertetése érdekében kiemelkedő az iskolai nevelés szerepe, amelynek a kor eszközeit kell alkalmaznia (például számítógépes játékok magyar történelmi környezetben játszódó, lehetőség szerint hazai fejlesztésű kiegészítői, küldetései).

TÖBB PÉNZT A HONVÉDELEMRE!
Mindennek alapja természetesen a megfelelő költségvetési támogatás. A kormányokon átívelő forráselvonások eredményeként ma mindössze a bruttó hazai termékünk 0,9 százalékát fordítjuk honvédelemre, miközben NATO-csatlakozásunkkor 2 százalékot vállaltunk. A kétszázalékos vállalást a NATO-nemzetek túlnyomó többsége sem tartja be (a 28 tagországból mindössze háromnál teljesül), és a jelenlegi gazdasági helyzetben Magyarország sem tűzheti ezt ki célul. A NATO-tagállamok átlagának (a GDP 1,4%-a) elérése azonban már középtávon is reális cél lehet, ezért fokozatosan, évente 0,1 százalékponttal kell növelnünk a védelmi büdzsénket, egészen addig, amíg el nem érjük azt. Folytatni kell a minden korábbinál szigorúbb takarékosságot, hogy a költségvetési támogatás bővüléséig is a képességek megtartására koncentrálhassunk – ebből a szempontból jelentős eredmény a Gripen-szerződés sikeres újratárgyalása. A cél nem csak az, hogy a Magyar Honvédség támogatása elérje a NATO-átlagot, hanem az is, hogy ezt a lehető leghatékonyabban használjuk fel. A tartalékok felélése után itt az ideje, hogy elkezdjünk tartalékokat képezni. Ez vonatkozik a kimerült készletekre, de az önálló hadiipari kapacitás megtartására/fejlesztésére is. A magyar hadiipar felélesztése kiemelt lépés az önálló, saját forrás létrehozásában. A Rába állami kézbe vétele ebből a szempontból jó kezdet, az iparnak azokra a területekre kell koncentrálnia, amelyeken hagyományosan erős (például járművek). Ahol nincs meg a hagyomány és a szaktudás, szövetségeseinkkel partnerségben, a kölcsönös érdekek mentén kell fejleszteni.

*

(Illusztráció: Fortepan)