Nagyon megrázó volt a szcientológia-filmünk készítése. Két exszcientológussal beszélgettünk hosszasan. Az egyik Bonyai Péter, aki vezető szcientológus volt és most írt egy könyvet a megpróbáltatásairól, a másik pedig egy kislány, akit 13 évesen rabszolgaként dolgoztattak az egyházban, míg végül felvágta az ereit, de szerencsére életben maradt.
A kislány úgy került ki Amerikába a Sea Orgba, hogy anyukájával szeretett volna lenni. Az anya viszont szcientológus szerzetesnek akart állni, így követte őt. Napi 12 órát dolgozott (mert az egyházban 10 éves kortól felnőttnek tekintik a gyereket), szombaton délutánonként járhatott csak iskolába és 3 év alatt mindössze négyszer tölthetett el egy napot az édesanyjával. Azért csak négyszer, mert a kéthetente egy napos szabadság is csak akkor jár, ha megfelelően teljesítette mindenki az elvárásokat (tehát megfelelő mennyiségű pénzt hoztak be). Ők nem teljesítették megfelelően a statisztikát, ezért dolgozhattak megállás nélkül. A kislány is. Amikor az ebédet is megvonták tőle, összeomlott és véget akart vetni az életének. Ezt a történetet megírta a blogjában és elmondta nekünk, arc nélkül, torzított hanggal.
Bonyai könyve azért zseniális, mert arra a lelki folyamatra is magyarázatot ad: miként lehet értelmes embereket rávenni arra, hogy odaadják az összes pénzüket, a szabadságukat, a gondolataikat. Úgy lehet, hogy az üdvösséget árulják pénzért. Márpedig, aki hisz az üdvösségben, annak semmi se drága.
Miként hitetik el, hogy náluk van az üdvösség? Pszichológiai módszerekkel, manipulációval, az ember gyengéinek kihasználásával. Nagyon ügyesen felépített szervezet, amely a legprofibb értékesítési technikákat alkalmazza: beetetés, ajándékozás, hitegetés, kognitív disszonancia és végül a zsarolás. Hiszen, ha valaki esetleg már nem hinne az üdvösségben, azt erősen lehet zsarolni a gyónási aktájával, ahol évekre visszamenőleg és részletesen szerepel az összes bűne, csalása és szexuális kihágása.
Bonyainak is van blogja, amiben régóta gyűjti a szcientológusokkal kapcsolatos információkat.
Íme, a film:
Az utolsó 100 komment: