Állítólag jó Sir Winston mondta, hogy „aki egészen fiatalon nem baloldali, érett felnőttkorára nem liberális, és idősen nem konzervatív, az nézesse meg magát pszichiáterrel”, meg olyanokat is szoktak okoskodni az okosok, hogy „a fiatal konzervatívnál csak az idős liberális a szánalmasabb.” Vagy fordítva? Mindegy, ezen már túl kell lépnünk, mert a 20. századként is emlegetett nagy tohuvabohu következtében alaposan fejre állt itt minden. Ezt az állapotot rögzíti a Népszabadság interjúja Jászberényi Józseffel, a Zsigmond Király Főiskola ötven év fölötti korosztályokkal foglalkozó kutatóközpontjának vezetőjével.

 Illetve mégsem erről szól a beszélgetés: lényege, hogy itt a 21. század, és ha nem is múlik a tohuvabohu, de kezd átalakulni. Hiszen kiderül, hogy az idősek között számosan vannak olyanok, akik liberálisak, baloldaliak, mert úgy maradtak. Ők hívják magukat Nagy Generációnak és mellesleg nagyon nem akarnak orvoshoz fordulni. Jászberényi szerint pont de genere liberalizmusuk miatt vergődik az őáltaluk létrehozott politikai liberalizmus.

 „A babyboomnemzedék liberalizmusa mind Amerikában, mind Magyarországon átitatta a társadalmat, a mindennapok részévé vált. A sok tévécsatorna, a különféle újságok, a reggeli kávé a száz közül kiválasztható főzőgéppel elkészítve, az utazás, a vélemény szabadsága… és lehetne sorolni a végtelenségig ennek a megnyilvánulásait. Igaz, a politikai liberalizmus valóban súlyos vereséget szenvedett a legutóbbi választásokon, de lehet, éppen azért, mert a mindennapi liberalizmus – amiért a hatvanas évek fiataljai síkra szálltak – megvalósult.”

 „Why don't you all f-fade away”

  A Mandineren is is, máshol is, többen leírták már – igaz, a Jobbik kapcsán – hogy a rendszer ellenségének a leglátványosabb halál az, ha a rendszer része lesz. Így járt a liberalizmus Magyarországon: hogy egyáltalán mondhassanak valamit, túl kellett menniük a józan paraszti ész és az etikai normák határain. Egyszóval: liberálisainknak maradt a provokáció, majd végül az önfelszámolás igen szórakoztató folyamata.

  Itt tartunk ma. Ám a professzor szerint nincs nálunk „ortodox-konzervatív fordulat” és hogy a magyar társadalom az említett, öregedő hippik, pocakosodó szabad gondolkodók, iszapszemű örök ifjaknak köszönhetően megtudja  akadályozni „a populista, valamiféle diktatúra felé igyekvő erőket, az ortodox-retrográd konzervativizmus nyomulását”. Hát gigászi egy csata lenne. Csakhogy a most kialakuló konzervatív fordulat – ahogy Jászberényi szerint a hatvanas évek végi liberalizmus – ugyanúgy nem egyszerű ideológia, hanem magatartásforma.

 „It's only teenage wasteland”

  Olyan magatartásforma, amely eleve kizárja az ortodox és retrográd nyomulást, hiszen a hagyományőrzés mellet hagyományteremtésre is épül, sőt tulajdonképpen kombinálja a kettőt. Csakhogy marha nehéz ám úgy tisztelni a hagyományokat és általuk, melléjük teremteni másikakat, hogy a megénekelt liberális magatartásforma a létét tette rá, hogy ezeket eltörölje, infantilizálja, nevetségessé tegye.

  Így sajnos nem csoda, hogy 20 év kellett hozzá, hogy a magyar konzervatívok Trianont például ne úgy dolgozzák fel, hogy tankkal készüljenek Romániába, hanem mondjuk közös pályázati tervezettekkel menjenek Erdélybe. Ne a Pilisbe akarjanak zarándokolni, hogy ott sztetoszkóppal hallgassák a föld szívverését, hanem egyszerűen csak elmenjenek a templomba. És igen, ugyanúgy, ahogy Jászberényi fogalmaz a Nagy Generációról: „kiröhögje az erre utaló elszólásokat, félresikerült szabályokat”.

 Mert pontosan attól különbözik a konzervatív felfogás a ködevéstől és a liberális eszméktől, hogy a valóság tiszteletére épül. A konzervatívok két lábbál a állnak a földön, na. Így jót tudnak derülni azon a generáción is, amelyik dogmaként tisztel infantilis közhelyeket, mint például az ideológiává visszacsökevényesedett liberalizmust. Amelyet ráadásul a híres Nagy Generáció úgy épített be a rendszerbe, hogy nem csak saját magáról állított ki szegénységi bizonyítványt, de magát a szisztémát is mindent elnyelő fekete lyukká alakította. Gratulálunk.

  De minket többet nem vertek át.

„I'll tip my hat to the new constitution”