Wishful thinking: vágyvezérelt gondolkodás; olyan érvelés, melynek premisszája a konklúzió igazságára irányuló vágyat fejezi ki.
A keresztény művészetben Temperantia, vagyis a Mértékletesség figurája jellemzően homokórát tart a kezében. A homokóra földi dolgok mulandóságát, és az ennek tudatában gyakorolt mértékletesség és önuralom erényét jelképezi. Más régi mesterek (például a fenti képen Andrea Pisano Firenzében) olyan figuraként ábrázolják Temperantiát, aki kardját a hüvelyében tartja: a hatalom biztos birtokosa, de azzal nem él vissza. Lehetnek egy mai kormányzat vezérelvei a régi szimbólumok?
Az amúgy is vérszegény 2010-es választási kampány két forduló közé eső szakasza nem szólt másról, mint a szocialisták egyszerre kétségbeesett és cinikus hadakozásáról a Fidesz túlhatalma ellen. A Jobbik alig ad életjelt magáról, az LMP a szociktól történő elhatárolódással van elfoglalva, a Fidesz pedig továbbra sem állít semmit - ha mégis, akkor rögtön két ellentétes állítást tesz, ugyebár.
A választási kampány már az első forduló előtt kifulladt, a húsvéti ünnepek után már csak a kubatovozás hozott némi izgalmat, leginkább az izguló fideszes fan club életébe. Az eredményeken már keveset változtatott az ügy. A kampány hangulata jól tükrözte az ország állapotát, és - wishful thinking - jó példaként szolgálhat a leendő országvezetőknek, hogy miként fogjanak bele a kormányzásba. Az elszámoltatás kényszere és a kétharmad lehetősége után nézzük, mi ágyazhat meg a leendő új kormányzat mértékletességének.
*
A választópolgárok kiábrándultak, fáradtak és feszültek. Nyolc éve, 2002-ben egy jól teljesítő gazdaság idején volt idő, energia és kedv az ideológiai csatározásokhoz, a szekértáborosdihoz. Az egységes jobboldali tábor is az emlékezetes 2002-es tavasszal és nyáron szervezte össze magát, hogy négy évvel később a gyurcsányi mozgalom leheljen - mint kiderült, csak ideiglenes - életet a baloldalba. Más kérdés, hogy az évtized eleji polgári tábor ma hogy áll, mind szervezetileg, mind szellemileg.
2010-ben sajnos nem a saját szellemi kiskertek gondozása áll első helyen a választópolgárok fejében. Az emberek nem akarnak ideologikus csatározásokat, jó részük nem kér a szimbolikus politizálásból. A frissdiplomás városi fiataltól a falusi szakmunkásig mindenki örül, ha egyáltalán van munkája, és tud dolgozni. Akinek pedig nincs, az végképp nem kér a gyakorlati, racionális politizálást helyettesítő látszattevékenységből. Az amúgy is választói fókuszcsoportok és közvéleménykutatások aprólékosan kielemzett eredményeire épülő kampány ezért is tükrözte jól az ország állapotát.
*
A választók hangulatán túl a Bajnai-kormányzat egy éves tevékenysége is megalapozott egy másfajta, visszafogottabb kormányzásnak. Gyurcsány öt évig tartó, reformot reformra halmozó, ötletrohamokra épülő, (az egyébként szimbolikus konfliktusokat szívesen vállaló Orbán-kormánynál is jóval megosztóbb) kormányzása kimerítette a szellemi szekértáborok tartalékait. Bajnai Gordon, aki persze részben felelős volt a 2009 elejére kialakult gazdasági és politikai helyzetért, a kormányrudat átvéve Gyurcsány mediális személyiségének teljes ellentéteként visszafogottan, nagyívű társadalmi és politikai víziókat mellőzve, az IMF kényszerű mentőövébe kapaszkodva visszarántotta az országot az államcsőd peremétől. Nem szándékozom megírni Bajnai apoteózisát, de el lehet ismerni: a legforróbb időszakban is lehet mértékletességgel intézni az ország ügyeit, még akkor is, ha a tűzrakók egyike lett a tűzoltó.
A közhangulat és az elmúlt egy év kormányzata is a mértékletesség lehetőségére hívja fel a figyelmet, és akkor még nem beszéltünk a Fidesz kampányüzeneteiről.
*
A fideszes minimálkampány egyik fő üzenetévé ugyanis a józan ésszel történő kormányzás vált, ami egyúttal a Fidesz józanságára is utal. A választások estéjén Orbán Viktor arról beszélt: az ország problémáira a törvényes rend fenntartását és a jó kormányzást tartja a legjobb megoldásnak.
A jó kormányzásnál tartunk tehát, ami a legvonzóbb buzzword azoknak, akik bíznak a konzervatív politika lehetőségeiben. Hogy egy hozzáértőt idézzünk: „A legtöbb, amit az állam tehet, hogy önmagát korlátozza, teret enged az emberek minél szabadabb és alkotó erejének a kibontakoztatásához” - írja Lánczi András a Magyar konzervatív töprengések című kötetben.
A mértékletesség tehát a jó kormányzat egyik ismertetőjegye lehet. Arisztotelész szerint a mértékletesség az ember cselekedeteit meghatározó erény, amely biztosítja az akarat uralmát az ösztönök fölött. Mondhatjuk: politikai akarat kérdése a hatalmi ösztönök kordában tartása is. Ha kétharmadot, tehát kormányzati teljhatalmat szerez a Fidesz, akkor még inkább fel kell ismernie kell saját felelősségét, amit nem győzök elégszer hangsúlyozni.
S ha már régi bölcseknél tartunk: réges-rég, egy messzi, meszi országban, egy teljesen különböző kultúrkörben is errefelé kapizsgálták a jó uralom kulcsát. Mikor máskor, ha nem ezekben az átmeneti napokban ajánljuk éppen bukó és éppen győző politikusoknak a régiek bölcsességét? A Tao-Te-King 2500 évvel ezelőttről figyelmeztet minden hatalomra törőt:
„Manapság
szeretet nélkül merészkednek,
mérték nélkül vezérkednek,
tartózkodás nélkül hatalmaskodnak:
ezért elpusztulnak.
Aki tapintattal vezet hadat,
gyõzelmet arat”
*
A most hatalmas támogatásnak örvendő, egyedül kormányképes erő belátásán múlik, hogy mennyire tudja meggátolni az egyébként természetes hatalmi ösztönök elszabadulását. 2010 Magyarországán, feszült társadalmi viszonyok között és az internetnek köszönhetően minden korábbinál szabadabb médiatérben nagyon hamar a Fidesz támogatásának olvadását hozhatja minden olyan hír, amely a mértékletesség helyett az új kormányzat, vagy annak egyes szereplőinek mértéktelenségéről szól.
Azt sem hisszük el, hogy sajtóhírek szerint a melegek jogai körüli babrálással vagy épp az adócsökkentés elhalasztásával (vagyis az emberek alkotó erejének megkötésével) kezdene a Fidesz; olyat pedig el sem tudunk képzelni, hogy egy hatalom küszöbén álló konzervatív párt beleszólna sajtótermékek szerkesztésébe, interjúk publikálásába. Az egész ország érdeke, hogy józansággal, felelősségteljesen, és a jó kormányzás alapvető, jól ismert szabályainak betartásával kezdődjön el a jobboldali-konzervatív kormány munkája. Az idő szorít, és keskeny a járható út.
Gondoljunk csak a homokórára.
