Na, két dolog történt velem a héten. Egyrészt a szlengbologon, meg a tardablogon lógtam, másrészt meg ide is írni kéne valami tudományosat, kitekintőset, nem gyurcsányozós, szélesezős, cigányozós belpolitika sárrohasztásososat. Hanem valami emelkedett európait, amivel a Magyar Hírlap előfizetőket is vissza tudjuk édesgetni, meg magastekintetű nagytestvérünk, a zsindex sem vonja össze a szemöldökét, sőt még stockholmi értelemben is széleslátókörű konzervatívoknak tűnünk. És mindezen célok mellett, megfelelünk annak a magunk számára tűzött elvárásnak is, hogy emberi, érthető nyelven, azaz közérthető stílusban - szólítunk meg olyan a külpolitika iránt eddig érdektelen rétegeket, mint a tróger Kisnovák, a Vladi meg a Sikonya Gyulabá.
Magasra került hát a mérce. Lehet kóstolgatni, de aki nem bírja az ilyet, az menjen és nyomjon egy Héder Barnát a nagytárgyalóban.
Mire lehet most rákattani? Szigorúan európai értelemben véve? Két fontos külpolitikai évforduló volt a héten. Az egyikről most nem beszélek, a másik meg az egy éves Koszovó. Ugyanis 2008. február 17-én, egy évvel ezelőtt kiáltották ki Koszovó függetlenségét, Pristinában rendeztek egy oltári nagy bulit, az egész város tele volt behalluzott faszorrú majommal, akik nyakra-főre itták a zsebrakétákat és óbégattak, meg lövöldöztek.
Aztán ugye néhány nappal a kikiáltás után a puttó szerbek rendeztek egy ellentüntetés, ahol meg a prosztó orkok okos csövekkel megtámadták az ammer követséget, ott meg a diplomata grincsek úgy feszengtek, hogy színeset ásítottak, mert a yard az nagyon későn jött ám ki. Szóval überfasza volt a buli ott is, még azon is kint voltunk.
Na, de mi történt azóta, ebben a csicsákó országban?
Vizsgáljuk meg, hogyan sikerült matekoznia az elmúlt egy évben a nyunyó Hasim Thacinak meg a spanjaninak? És még azt is megvizsgáljuk, hogy a koszovói albán csokkerek azóta csak otthon bebombázva donaldkacsáznak, meg a net előtt csiszolják a cerkát, a sunáik meg miután fazonra vágják kozák kucsmákat, körbeállnak aztán tolják az eszterláncot.
Na szóval a szerbek a koszovói függetlenség kikiáltása után azt próbálták filmezni a világnak, hogy majd az albánok legyakják a szerbeket, meg mindenféle korvaldot, akiket a környéken találnak. De ez nem következett be, sőt úgy tűnt, hogy a függetlenség kikiáltása után a koszovói albánok kicsit bekempeltek, mert a ruszkik, meg a kínaiak nagyon japánkodtak ám a Biztonsági Tanácsban. De aztán mégse baszott oda a tematika, mondjuk csak annyiban, hogy később a koszovói precedensre hivatkozva ismerték el Dél-Oszétiát és Abháziát a szarfaszú oroszok. Szóval ez olyan, a nagypolitikában, mint amikor az ember nagygeneráloztatni indul, de csak ribizlizés lesz belőle.
Végül a független Koszovóra egy év alatt 54-en kattintottak a diplomáciai iwiw-en. Elsőként nyilván az amcsik, meg a csicska costa ricaiak, meg persze mi is, meg minden szomszédjuk kivéve azokat a hikomat szerbeket. AZ EU végül nem adott ki ezzel kapcsolatban egységes álláspontot, mert a görögök, a románok, meg a spanyolok igencsak kummantottak a saját nemzetiségeik miatt.
Ennek ellenére azt azért mindenki vágja, hogy a szerb csokkerek politikája kicsit kirütyvedt, “kajakra mint az a gizda Gyöngyike, akinek a spanja diszperzites kezeslábasban várja a nyergesi járatot”. Olyannyira, hogy még a koszovói pofon után sem tudtak maguknak valami virtigli náci kormányt választani, hanem mindenki megdöbbenésére, EU-konform, háborúsbünös üldözős kormánya maradt, mind a mai napig Szerbiának. Azzal a csiribiri Cvetkovic-csal az élén, aki ma is azt nyilatkozta, hogy Szerbia sohasem fog egy virtuális államot elismerni a területén. De a szókardozáson túl már nem igazán futja a szerbek erejéből. Max még azt kamillázák be a szerbek, hogy az albán maffia osztja a gézát Europában. Egy 2006-os olasz felmérés szerint viszont a heroin dealerek 65%-a olasz, 19 %-a észak afrikai csíra és csak 6 %-a volt albán. Persze nem akarom én védeni most a koszovói albán maffiát, mert nyilván nem otthon pecóznak, hanem tolják ki a drogot és szedik be a gempát, de azért mégse az ő seggükben forog a világ drogtengelye.
Általános meglepetésre Koszovóban viszonylagos béke van. Az ország lakosságának nyolc százalékát kitevő szerbek, vagyis a koszovszka mitrovicai helyi basszájbák, akik kezdetben próbáltak csikágózni, meg tüntetni, meg borogatni, meg gyújtogatni, most úgy tűnik kezdik megszokni a szopóálarcot a fejükön. Mivel őket a szerb kormány alapból nem engedte kapcsolatba lépni a koszovói kormánnyal, és nem kapcsolódtak be a koszovói közéletbe, igazából csak egymás, meg a szórvány szerbség bréjével kalippóznak, meg max pingvineznek. Persze azért arra még várhatunk egy jó ideig, hogy a koszovói szerbek a helyi albánokkal prémiumban habcsókot váltsanak.
Aztán mennyi gempa van az okoskodásra ebben a 2,2 milliós országban? Hát nem sok. Az albánok egy főre jutó GDP-je nem több, mint két használt gizda Lada, azaz kb. 1770 dollár körül van. Egy év alatt viszont ez 6,1%-kal nőtt, szóval ez nem tré, ezzel lehet truvájkodni. Főleg Pesten. Meg főleg úgy, hogy ez a növekedés 2005-ben még csak 2,1%-os volt. A világválság miatt azért ők is fosnak, most éppen az egyéves évforduló kapcsán az a kistáska Taci próbálja izzítani a cuccot, mert nem dzsanázza, hogy honnan fogja majd futni annak a fostalicska népének gömbkólára, ezért aztán betolt egy három oldalas hirdetést az Economistbe, ahol próbál rámoccani a befektetőkre, meg bizonygatni, hogy nem szarral gurítanak ám az arcok náluk. Meg mindenféle grafikonnal, meg táblázattal oltja a kufi meg a zsé üzletembereket, hogy jobban hesszeljenek az országára. A lényeg a lényeg adják ám most az ívet, nagyon kell a nekik a napó, nemcsak azembereknek, hanem próbálják felgyurmázni a hadseregüket, de mivel se pénz, se munka a laktanyákban unalmukba a korpásba blokkolnak a hommerek, meg aztán durvulásig megy a bújj, bújj zöld ág, meg a kekszreverősdi.
Összefoglalóan azért elmondható, hogy az albánok az elmúlt évben teljesítményükért jobbat érdemelnek, mint egy cigányötös a szerbek meg bebukták ezt az okosított témát.
Kedden állítólag Pristinában a Bill Clinton avenue-n húzos buli volt. A szerencsésebbek mónikáztattak, a vasutasoknál meg ment a beivás, meg az ilonkázás aztán ikszeltek, végül meg csapatták a geciputtonyokba a G vitamint. (Nem véletlenül, Európa korfája szerinti legfiatalabb állama Koszovó.) A ma meg a holnap aztán faszán lehozos lesz, úgyhogy lehet szupermenezni és még hosszú hosszú évekig szívni a királydekkeket.