A Mandiner szerzői, mint 2010 óta minden évben, idén is évet értékelnek.

Kovács Péter írása.

*

Minden szilveszterkor elrebegem jókívánságomat: kevesebb hülyét és több jó könyvet kívánok az életünkbe.

Sajnos ez 2016-ban sem jött be: jó íróink eltávoztak, a hülyék pedig egész jól érvényesültek. Főleg, ha közeli rokonaik a kormánypártban futnak versenyt a kondér körül. Ugyanakkor a túloldalon kisebb már és olcsóbb a fazék, ott kell igazán taposni a maradék mézesmadzagért. Mindeközben az ország 90 %-ának már olyannyira tele van a lyukas cipője az országot tépázó törzsi háborúval, hogy ha tehetné papucsban is kimenne Nyugatra azokkal, akik már ki is tántorogtak.

Miközben mi ki-, mások betántorognak, mert nekik még ez a háború sem komoly ahhoz az őrülethez képest, ahonnan jönnek és amit a hátizsákjukban elhoznak közénk, vérrel itatott középkori jelszavakat kiáltva.

Mondom, őrülteknek áll a világ. A birodalom új császára nem foglalkozik a sarki jégsapkával, pedig a fecskék is szavaztak: nem ülnek többé tömegével a dróton és nem hullik évek óta jótékony, mindent fedő hótakaró erre a szegény országra sem. Kártékony vírus lett az ember e bolygón, azt gondolván, hogy ő a gazda. Remélem, nem lesz túl brutális Földanya immunreakciója.

Olvasni is a sorok közt kell újra, hisz jobbról még az olimpiai arany átadásnál is megkérdik: Van-e egy percem? Balról pedig már nevében sem élhet a Népszabadság.

De mégis, él és marad nemzet e hazán. Csendben, hangtalanul, némán tűr − ma még.

Száz évvel az utolsó királykoronázás után, bár jót mosolyogva nézi, hogy Károlyra milyen nagy volt a korona akkor, mégse meri megkérdezni, hogy „Kedves élősködő siserehad! Hogyan is aránylott az akkori magyar GDP, kultúra, művészet, oktatás, műszaki innováció stb. a világ élvonalához? És hogyan a mai?”

Vajon ki volt az első, aki elitnek nevezte ezeket?

De oly sok viszály után is 2016 leginkább arról marad emlékezetes, hogy ez volt az az év, amikor Futbóliában az éjjel soha nem ért véget és akár akarta, akár nem a pártokrácia, az emberek kimásztak a lövészárkokból és összeölelkeztek a megállított Körúton. Magam is így tettem Öngólsson csodás izlandi egyenlítése után az egri sétálóutcán.

Úgyhogy, üdv néked, 2017. év!

Csak azért is: maradnak a kalandorok és több jó könyvet kívánnak az életünkbe! Bár már pár jó lappal is beérnénk, én optimistaként megvettem Livius összesét a minap. Okulásul, jellemeket keresve a históriában. Az antikvárius majdnem autogramot kért.

Boldog évet, Magyarország!