Miért nem működik jól a demokrácia Star Wars Régi Köztársaságában vagy a Star Trek Föderációjában? Mivel veszi el a zsarnokság élét Ann Leckie trilógiájának egyeduralkodója? Mi a politológiai tanulsága a Dűnének és mit tanít nekünk a propagandáról az Éhezők viadala? Tóth Csaba politológussal a jövő héten megjelenő, sci-fi univerzumok politikai kérdéseit boncolgató könyve kapcsán beszélgettünk.

„A legnépszerűbb téma mostanában nyilván a Star Wars. Az előzménytrilógiában sokak szerint túl sok volt a politika, a tavalyi filmben pedig, szintén sokak szerint túl kevés. Hol az igazság?

A franchise láthatóan abba az irányban halad, hogy az eredeti trilógia kalandosabb, politikamentesebb irányát hozza. Persze ott is rengeteg érdekes kérdés van: a lázadás vagy az egész császári berendezkedés témája. Az eredeti trilógia második, harmadik részében, amikor megismerjük Palpatine és Darth Vader bonyolult viszonyát, Lando Calrissian, Jabba, a Jedik szerepét… Az első film a legkevésbé politikai, aztán egyre erősebb lesz ez a vonal. Hogy ez jó vagy rossz, nem tudom eldönteni, hiszen elfogult vagyok. De lehet, hogy az új trilógiában is egyre erősebb lesz ez a szál.

A Star Wars-szal foglalkozó fejezet egyik érdekes gondolata, hogy miközben a Birodalom végig egy rendkívül komoly fenyegetésként jelenik meg, valójában igencsak gyenge lábakon áll.

Egy olyan birodalomról beszélünk, amelyet gyakorlatilag egyetlen szereplő akarata tart össze. Ez a legsérülékenyebb politikai berendezkedés, ami össze is omlik a végére. A régi köztársaságról tudjuk, hogy minden problémája ellenére évezredekig fennállt, míg a Birodalom húsz évig. Sérülékenységének egyik oka, hogy a Sithek paranoiájuk miatt valószínűleg alkalmatlanok arra, hogy egy államot vezessenek. Minden diktatórikus rendszer szenved attól, hogy a vezetője paranoiás; Palpatine idején ez egészen abszurd mértéket ölt.

Másrészt a Birodalom csak indirekt kontrollt tud gyakorolni. Csak olyan bolygókat látunk, ahol alig van jelen a Birodalom. Nem nagyon van ösztönző, hogy a polgárok miért működjenek együtt a Birodalommal. Nem látunk olyan szereplőt, aki őszintén szeretné az államalakulatot. Még a kommunista államokban is voltak őszinte, hithű kommunisták. Itt nem látunk ilyen szereplőket. Milyen birodalom az, ahol a fantasztikus császárt egyetlen Jedi és egy ewok-sereg képes legyőzni? Persze, csapda volt. De még akkor is, ha Luke Skywalkert helyben megölik, a barátai elérhették volna a sikert az Endoron, és akkor ugyanúgy megsemmisül a Halálcsillag. A politikatudomány úgy hívja ezt, hogy a rossz király problémája: minden dinasztiának az öröklés jelenti a legnagyobb problémát.

A Jedi Tanáccsal sem bánt kesztyűs kézzel: antidemokratikus, politikaellenes társaságként festi le őket. Lényegében miattuk nem is demokrácia a Köztársaság.

Ez az egyik fontos elem, a másik az, hogy a Szenátus a bolygók belső életébe nem szól bele. De valóban: a Jedi Tanács egy mélyen antidemokratikus szerv, ráadásul politikaellenes is – mindezekkel együtt nagyobb felelősséget vesz magára, mint amit képes ellátni. Azt is látjuk, hogy nem képes megállítani Palpatine hatalomra kerülését. Rengeteg pont van, ahol közbeavatkozhatnának a Jedik, de nem bíznak a politikusokban. A kedvenc jelenetem, amikor Yoda mester és Windu mester a Szenátus fölött állnak és lenézik a politikusokat, kicsit a szakértő értelmiségre emlékeztető attitűddel, hogy hát majd mi megoldjuk a végén. Hát nem tudják megoldani. Elképesztően későn veszik észre azt, ami zajlik. Egy gimnáziumi történelmet megtanuló diák előbb észrevenné Palpatine-on, hogy itt egy hatalomkoncentráció történik. Hogy a Jedi Tanács nem tudja összetenni az egy meg egyet, hogy van egy hatalomkoncentráció, illetve zavar az Erőben... Hogy ez a kettő esetleg összefügghet? Ez az ő arroganciájukat jelzi, ami része is a dramaturgiának persze.”

Pintér Bence interjúját Sci-fi.mandiner oldalunkon olvashatják.