Vendégszerzőnk, Bencsik Gábor írása

Két, élesen különböző magatartásminta látszik végzetesen összecsúszni a migrációs válság által próbára tett európai társadalomban: az önzés és a következményekkel számoló, felelős, nemet mondani is tudó jóság. Hadd világítsam meg ezt egy példával.

Cigány férfi, vidéki muzsikus családból, önerőből diplomás. Nem cigány, ahogy ő mondja, magyar nővel él, gyerekük is született. Nehéz megszokni ezt az új életet, mondja. Nálunk, ha valamiért sír a gyerek, odaadjuk neki, ti meg nem adjátok oda. Hiába sír.

Erről van szó. Rövid távon akkor teszek jót a gyereknek, ha mindent odaadok neki, amit akar, ráadásul még a nyugalmamat is megkapom, abbahagyja a sírást. Hosszú távon viszont tönkreteszem a saját gyerekemet, mert nem tanulja meg, hogy később majd nem kaphat meg mindent, amit akar.

Európa baloldali és liberális emberei, önzéssel vádolva politikai ellenfeleiket ma éppen úgy viselkednek, mint a szülő, aki mindent odaad a gyerekének. Még csak kísérletet sem tesznek annak végiggondolására, hogy ennek mi lesz a következménye.

Pedig a feladat nem bonyolult. Aki süteményt visz a Keleti pályaudvarra, az azt a hamis és beválthatatlan illúziót kelti a migránsokban, hogy itt erőfeszítés nélkül lesz majd sütemény, hogy a hatóságokkal való együttműködés megtagadásának is sütemény a jutalma. Már meg is tanulták, hogy Európában nem kell betartani a törvényeket, már ott gyalogolnak Európa autósztrádáin, megbénítva a forgalmat.

Aki süteményt visz a Keleti pályaudvarra, azt a hamis és beválthatatlan reményt erősíti a még otthon várakozókban, a vándorlóktól érkező hírekről értesülőkben, hogy érdemes elindulniuk, mert itt süteménnyel várják őket. És már csomagolnak ők is, a következő milliók.

A müncheni pályaudvaron tapssal, süteménnyel várták az első négyezer migránst. A következő négyszázezret már nem fogják megtapsolni. Pedig a következő négymillió is útra készül. És mind a tapsra, a süteményre számít.

Fél éven belül lesz itt több százezer vagy akár több millió ember, akik nem értik majd, miért maradt abba a sütemény-hordás. Európa ostoba önzésből, saját önképének fényezése kedvéért azt hazudja ezeknek az embereknek, hogy itt süteményből áll az élet. Rémisztő belegondolni, mi lesz, ha rájönnek, hogy becsapták őket.