Rothadó diktatúra bűzös lehelete csapkodja az orromat! Pfuj! És még egyszer: pfuj! Én ebben nem veszek részt! Ezennel bejelentem, aláírásommal hitelesítem is, hogy idén bojkottálom a Pécsi Országos Színházi Találkozót. Az én billentyűzetemből bizony egyetlen sort sem olvas majd a Mandiner hű közönsége a POSZT-tal kapcsolatban!
S hogy miért? Hát azért, mert nem választották be a zsűribe Lukácsy Gyuri cimborámat. Pedig én jelöltem. De legalábbis gondoltam rá, hogy tök jó lenne, ha benne lenne a zsűriben. Gyurit jól ismerem, remek srác, ért a filmhez, még papírja is van róla, meg úgy általában nagyon vágja, mi van a színpadokon. Együtt melóztunk a Heti Válasznál egy csomó évig, én tehát tudom, hogy mennyire rendben van a srác. Pont a POSZT zsűrijébe lenne való. De nem! Ezeknek nem kell a szakértelem! Ezek azt hiszik, ezek a pribékek mind azt hiszik, hogy az csak valami bolsevista trükk. Ezért aztán hiába gondoltam én, milyen remek lenne a Gyuri a zsűribe, ezek nem olvasták el a gondolatomat és nem jelölték. Úgyhogy BOJKOTT!!!!
Nem, nyugi, nem kattantam meg teljesen. A fenti sorok csupán szemléltető eszközei a legújabb kultúrhisztinek. Ennek itt, ni.
Tiltakozás és szolidaritás. Bojkott. Azért, mert bár a nagybecsű Színházi Kritikusok Céhe Csáki Juditot „jelölte” a POSZT zsűrijébe, mégsem lesz benne a héttagú testületben, mert a POSZT szervezői nem tették bele.
Na most.
*
A Színházi Kritikusok Céhének (innentől csak: Céh) pontosan annyi joga van tagot delegálni a POSZT zsűrijébe, mint amennyi nekem van, vagy bármely kedves olvasónak. Nulla.
Amióta a Magyar Színházi Társaság és a Magyar Teátrumi Társaság együtt szervezi a találkozót, ezek vezetése állapodik meg a zsűritagokról. Hét emberről. Leülnek és megdumálják. Ez egyébként nagy dolog, mert a teátrumi ugye a „jobbos”, a színházi a „balos”, árok, ásás, Vidnyánszky, Ascher, gyűlölködés, stb. − aztán mégis meg tudnak egyezni egy listában. A Céh a Színházi Társaság tagszervezete, szóval az lehet, hogy a saját tagszervezetüktől a színháziak megkérdezték, kit javasolnának, de a Céh semmilyen módon nem jogosult jelölni. (Korábban, amikor csak a Színházi Társaság szervezte a dolgot, lehet, hogy volt ilyen. Már nincs.) Ha pedig nem tetszik nekik, hogy a saját szervezetük nem kardoskodott eléggé Csáki mellett, hát miért nem ez ellen hirdetnek bojkottot? Miért nem lépnek ki a Színházi Társaságból, amiért az asszisztál a csúnya botrányhoz?
Ahhoz a nem létezőhöz. Annyi történt ugyanis, hogy egy kétségkívül nagy tudású kritikus helyett egy másik, kevésbé tapasztalt, de szintén színikritikus fog ücsörögni a zsűriben. Ha jól tudom, ő. Meg lesz még hat másik ember.
A Csáki Judit melletti szolidaritási bojkottmozgalom négy aláírója egyébként régi cimborája, munkatársa, ismerőse, beosztottja Csákinak. Utóbbi kettő az aláírók legjobbikára, Jászay Tamásra igaz, aki szerkesztő a Revizornál, amelynek főszerkesztője Csáki Judit.
Szóval a Revizor azért nem ír a POSZT-ról, mert a Revizor főszerkesztőjét nem választották be a zsűribe. Grat.
Amikor az elnyomás abban testesül meg, hogy valakinek a barátja nem kerül be a zsűribe − ez azért már parodisztikus, tényleg.
*
Az írás elejére visszatérve: Lukácsy Gyuri létező személy, jó kritikus, tényleg a kollégám volt, s a valóságban − bár nem az én javaslatomra − fel is vetődött a neve zsűritagként az idei POSZT-ra. Nem ért rá, nem vállalta, nem lesz a zsűriben. Ennyi.
