A piaci erők ellen nem sokat tehetünk, a transzatlanti szabadkereskedelem alapvetően támogatható, a vasárnapi zárva tartás indoklása pedig mellébeszélés Szalai Ákos közgazdász szerint. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem docensét, a II. János Pál Gazdaságetikai Intézet alapítóját zavarja, hogy a korrupciós tematika kiszorítja közéletünkből az értelmes politikai vitákat. A kapitalizmus-párti katolikus közgazdász szerint ugyan a piac sem hibátlan, de a kormányzati kudarcok súlyosabb gondokat okoznak, mint a piaci kudarcok. Interjúnk.
A magyar baloldal számára most a korrupció tematizálása az egyik első számú kitörési reménység. Igazuk van?
Engem nagyon zavar, hogy a korrupciós tematika mindent elborít.
Írtam erről már a 2010-es választások idején is, amikor elsősorban az akkori rendszerkritikus pártok, a Jobbik és az LMP nyomatta ezt a populizmust. A bibliai hasonlatot kiforgatva „tisztaszeműeknek” neveztem őket, és ez a mai baloldalról is nyugodtan elmondható (ide értve a gazdasági szélsőbalon játszó Jobbikot is). Az, hogy mindent elborító korrupciós tematika zavar, az nem jelenti persze azt, hogy szeretem a korrupciót. Nem kell elfogadnunk, nem kell eltűrnünk. Bár kétségesnek tartom, hogy tudunk-e ellene tenni valamit. Az viszont biztos, hogy ha a mindenkori ellenzék – Gyurcsány idején a Fidesz, most meg a baloldal – mondandója elsősorban és talán egyedül a korrupció köré épül, akkor az nagyon veszélyes. Nincs szó érdemi ügyekről, nincsenek politikai viták. Nem egymás programjáról vitatkozunk, hanem arról akarjuk meggyőzni a választókat, hogy a magyar politika a „tisztaszeműek” és a köztörvényes bűnözők harca.
Demokráciában élünk, amiben meg kell nyerni magunknak az embereket, és senki nem fog kihagyni egy olyan ziccert, mint a korrupció. Főleg nem ellenzékből.
Értem én! Nincsenek is illúzióim a demokrácia kapcsán. Csak fáj, hogy a korrupciós tematika minden értelmes politikai vitát kiszorított. Az nem politikai vita, hogy „ők lopnak, mi meg nem”. Nem beszélünk arról (vagy csak a szükségesnél sokkal-sokkal kevesebbet), hogy kell-e államilag szabályozni a gazdaságot és ha igen, mikor. Hogy mi történjen az egészségüggyel? Vagy esetleg, hogy helye van-e az oktatásban erkölcsi nevelésnek? Ehelyett mindenki arról beszél, hogy ha ő kerül kormányra, akkor hogyan fogja „elszámoltatni” a másik oldalt. Sőt, ha valaki már hat éve van kormányon, akkor is arról beszél, hogy hogyan fogja elszámoltatni a másik oldalt. Vagy éppen a bankokat, akiket a korrupt gazdasági bűnözőkkel állít egy sorba. Nem politikai vitát folytatunk az ellenféllel, hanem kriminalizáljuk.
Mi a korrupció fogalma és miért gondolkodunk róla rosszul ön szerint?
Szerintem nagyon szűk értelemben használjuk a szót. Általában a közpénzek elsíbolásához, a közbeszerzési vesztegetésekhez, az állami vagyon kijátszásához kötjük. Esetleg a piaci előnyt jelentő szabályozás „megvásárlásához”. Pedig a korrupció ennél tágabb fogalom. A megbízó érdekét figyelmen kívül hagyó ügynök is korrupt. A munkaadó pénzét, eszközeit a saját fogyasztására kihasználó munkavállaló is korrupt. Ha a cég pénzéből a haverjainknak adunk megbízást vagy annak, aki visszaforgat belőle nekünk, akkor mi is korruptak vagyunk. Elfogadom: talán nem teszünk szert annyi haszonra, mint a korrupt politikusok, politikus-haverok; még az is lehet, hogy könnyebben lebukunk és jobban „megmérnek” minket – de attól még ez is korrupció. És ez a korrupció, vagyis a megbízotti pozícióval való visszaélés áthatja a magyar társadalmat.
Szilvay Gergely interjúját híroldalunkon olvashatják.
