Nem gondolja, hogy a miniszterelnök egy nem szabad demokráciát akar bevezetni, de zárványnak és zsákutcának tartja Orbán Viktor plebejus politikáját Balázs Zoltán konzervatív közgazdász, politológus. A Corvinus tanára úgy látja, továbbra is elszigeteltek vagyunk a külpolitikában: odakint vagyunk, csak már megszoktuk a hideget. Interjú.

„Októberben megjelent a hvg.hu-n egy írása azzal a címmel, hogy Az ország, amely kiment a hidegre. Azóta elég sok minden történt a belpolitikában és a külpolitikában egyaránt. Azóta még hidegebb lett, vagy esetleg elindultunk már az ajtó felé?

Szerintem nem jöttünk be sehova. Én nem látom, hogy azóta sikerült volna újabb szövetségeseket gyűjtenie az országnak. Az a bizonyos meleg, amiről írtam, azt jelenti, hogy kiszámítható, stabil, értékelvű szövetségnek vagyunk vagy akarunk a tagjai lenni lenni, de ilyenre nincs újabb jel. A sokkon túl vagyunk. Az ember megszokja a hideget. Ott van Belorusszia, elég stabilan elvan úgy, ahogy van. Ettől viszont még nem föltétlenül kívánkozunk ott élni.

A Merkel-látogatás, illetve a Putyin-látogatás befolyásolja ezt a helyzetet bármilyen irányba? 

Ezt még korai megítélni, pont azért, mert az egyik még hátra van. S több hónap, mire valamiféle mérleget húzhatunk. Annyi persze tudható, hogy a miniszterelnök kétfelé játszik. Ezt is kétféleképpen lehet értékelni. Van, akinek bizonyára imponál, hogy milyen remekül megy ez a hintapolitika; sőt, hízelgő, hogy a német kancellár és az orosz elnök egymásnak adják a kilincset Budapesten. Másrészt viszont azt is tudjuk, hogy hintapolitikával nagyon csúnyán a padlóra is lehet kerülni. Ha valaki nem vigyáz, úgy jár, mint Fráter Gyögy, aki addig hintapolitizált, míg végül ott végezte az alvinczi kastély hideg padlóján, hetven napig temetetlenül maradva; az ország meg néhány hónappal később végleg szétesett. Ugyanakkor ez a tragédia valószínűleg elkerülhetetlen volt, ma viszont ilyen tragédiának nincs előszele. A Kállay-kettősre is sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy hiányzott belőle a valódi, történelmi helyzet-szülte dráma. Hogy most is hasonló hintapolitikát, egyensúlyozást kellene bemutatni, arról finoman szólva sem vagyok meggyőződve. Nem azt állítom, hogy a külpolitikában nem kell folyton egyensúlyozni a különböző érdekek között, ez teljesen természetes; de remélem, érthető, hogy egy dolog, amikor barátok üzletelnek egymással, s másik dolog, amikor a baráti kapcsolatokat dobják a piacra.”

Szilvay Gergely és Kiss Brigi interjúját híroldalunkon olvashatják.