Kultikusnak nem neveznénk a Symbol nevű szórakoztató és vendéglátóipari egységet, ám az a bátorság, mellyel az alapvetően neonfények, műkörmök és az aulába rakott frissen gyártott személygépkocsi kereskedelmi közegébe illesztette be a Tapasztalt Ecsetek nevű zenei formációt, mindenképpen figyelemre érdemes. Az óbudai szórakozóhely kedd este igazi posztmodern fészekké alakult, amiért a tetőtéri galériájában kiállító, régről ismert és méltán híres képzőművészek tárlatának megnyitója tehető felelőssé.
Avatott Élet és Irodalom olvasók számára nem kell bemutatni Szurcsik Józsefet, téglatest vagy gyárkémény fejű festett emberei a lapban éppúgy rendre visszaköszönnek, mint Virág Judit aukcióin. A négy hat alkotó festményeit felvonultató kiállítás megnyitója persze csak egy lenne a sok közül, ha azt nem Wahorn András celebrálta volna. A Kopasz Tamás és Orosz László munkáit is felvillantó, (a meghívó szerint) „koncentrált egetverés” azonban a mezőszemerei illetőségű festő, muzsikusnak testhezálló feladat volt, tudálékosságmentesen, inkább öniróniába hajlón járta körül az obligát kérdést: mit is akart üzenni alkotásával a mester? témakörét. Nagyjából ott tartott, hogy mindenki gondoljon az adott festményről azt, amit akar, amikor önmagát fotósnak álcázva, megjelent Majai Judit.
Ekkor vált bizonyossá, hogy a mit sem sejtő éttermi vendégek, már lent az aulában, a megrendelt ételnél, italnál többet kapnak majd a pénzükért. Itt lépett ugyanis a színpadra a Tapasztalt Ecsetek, a tetőtérben kiállító művészek alkalmi zenekara. Előadásukat hatásban talán ahhoz lehetett volna hasonlítani, mintha a Bizottság lépett volna fel a nyolcvanas években az Astoria Szálló halljában. Az amúgy kereskedelmi tévéműsoroknak is helyet biztosító reprezentatív helyen a mesterkéltséget és mindenfajta sztárkultuszt WC kefével billentyűzéssel, és a közönség soraiban önfeledt szaxofonozással zárják ki. A közönség eklektikáját avatott műértők, hosszú combú, túlsminkelt egyetemista egyedek, riadt idősek, valamint nem mindennapi mókát szimatoló outsiderek biztosították
Aztán jött a Judit és lefeküdt. Nehéz megállapítani, hogy az extravagáns Marjai Judit valóban a zenekarról akart-e fotókat készíteni, vagy csak szimplán ellopta a figyelmünket, de kétségtelenül a show részévé vált. Láttunk már jó pár sajtómunkást, akik kitekert pózokból kényszerültek exponálni gépeikkel, de munkaruha részét egyszer sem képezte flitteres tűsarkú, neccharisnya, valamit térd-, könyök- és csuklóvédő, meg a fotó alanyai előtti decens hentergés. Egyébként a rézfúvós hangszerekből előtörő sikolyok, a körkörös basszus témák, és a diszkrét gitár recegtetés, egyszóval a zenei kavalkád hitelesen keretezte Judit asszony előadását, tehát csalódottnak igazán nem nevezhetjük magunkat, de a Tapasztalt Ecsetek – kis dózisban - a fotózásos különszám nélkül is tökéletes feszültségoldó lett volna. Jó, aki az alábbi videó alapján másként látja, annak még mindig ott van menekülőútként Vásáry André.
