A magyar idő szerint éjjel befejeződött amerikai félidős (midterm) választáson előretörtek a republikánusok: a képviselőházi többség után a szenátusi többséget is megszerezték, így a Kongresszus mindkét házában republikánus többséggel kell szembenéznie a demokrata párti Obama elnöknek, akinek mostantól, egyedül maradva meglehetősen leszűkül a mozgástere.
Ugyan az amerikai és a magyar (egyáltalán, az európai) politikai életet rendkívül nehéz összehasonlítani, mégis van mire felfigyelnünk a mostani választáson. Például arra a tényre, hogy az amerikai liberális médiában előszeretettel szűk látókörű, reakciós fehér középosztálybeli férfiak pártjaként ábrázolt republikánusok színeiben jutott be az eddigi legfiatalabb nő a Kongresszusba.
A harmincéves Elise Stefanik New York állam legészakibb, Kanadával határos részéről származik, családja faipari céget működtet az erdők borította vidéken. Stefanik nem ragadt otthon, 2006-ben végzett cum laude a Harvardon − a család első egyetemet végzett tagja lett. A Harvardon a fiatalok és a nők nagyobb politikai aktivitását szorgalmazta: nem véletlen, hogy megkapta a Women's Leadership Awardot az egyetemen. Stefanik a Harvardon megismerte Mark Zuckerberget is, aki elhívta volna őt a frissen alapított Facebook első munkatársai közé, de Stefanik nem tartott vele. A Harvard után Stefanik inkább Washingtont választotta: az akkor még republikánusok uralta Fehér Házban dolgozott, majd republikánus politikusok kampányaiban vett részt − így szerzett ismereteket a politika boszorkánykonyháiról. Elise Stefanik 2012-ben tért vissza Észak-New Yorkba a családi céghez, hogy aztán idén immár maga vágjon neki jelöltként a képviselőházi választásnak.
Stefanik a politikában valódi jobboldali-konzervatív nézeteket képvisel: fő programpontjai közé tartozik a fiskális felelősség, a költségvetés kiegyensúlyozásának és az államadósság csökkentésének igénye, hogy megszűnjön az állam szerinte elképzelhetetlen pazarlása. Csökkentené a jogszabályok mennyiségét és az adóterheket, hogy a vállalkozások az adószabályok tanulmányozása helyett a munkahelyteremtésre és a gyarapodásra koncentráljanak. Családi cégük tapasztalataiból merítve kiáll a kisvállalkozások és azok munkahelyteremtésének támogatása mellett. Elise Stefanik megvédi az „Isten adta” alkotmányos szabadságjogokat a kormányzat túlkapásaitól és beavatkozásaitól − a fegyvertartás terén is. Kollégái keményen dolgozónak és elkötelezettnek írják le őt, aki ért mind a belpolitikai ügyekhez, mind pedig a külpolitikához. Kemény republikánus nézetei ellenére a jelenlegi fagyos helyzetben is rendre hangsúlyozza a pártok közötti párbeszéd és kompromisszumok fontosságát.
És nem feledkezik meg a nők és a politika kapcsolatának erősítéséről sem: „Több nőre van szükség a Kongresszusban. (...) A nők megszólítják a keményen dolgozó családokat. A családi költségvetéseket gyakran a nők tartják egyensúlyban. A nők kisvállalkozások tulajdonosai is. Egyre több nő keres többet párjánál a családokban. Fontos, hogy az ő perspektívájukat is képviseljék”. Stefanik büszke arra, hogy „egy újabb repedést csinált az üvegplafonon”. Úgy véli: Washington elhasználódott, és „új, friss politikusokra van szükség. Olyanokra, akik meg tudják szólítani a fiatalokat és a nőket”.
Stefanik maga kért találkozót egy republikánus gurutól egy országút menti Starbucksba, hogy elmondja: elindulna az idei választáson. A kampány idején egyszerre dolgozott a családi cégnek és járta a körzetet napról napra a Ford pickupjával. Miután előbb legyőzte a többi republikánus kihívót, végül a választáson 55,2 % - 33,5% arányban győzte le demokrata vetélytársát egy demokrata-szimpatizáns környéken. Nem kvóta-nőként, nem kényelmes listára rakva jutott be a törvényhozásba.
Naná, hogy amerikai stílusú kampányvideójában lobog a csillagos-sávos lobogó, dolgoznak a szorgalmas emberek, miközben megígéri, hogy új hangot visz Washingtonba, szűkebb pátriájának pedig új lehetőségeket és eredményeket ad.
Elise Stefanik fiatal, okos, államtól független stabil háttérrel rendelkező, bátor és sikeres konzervatív nő, aki képes artikulálni a saját nézeteit és vidéki választókörzete érdekeit, igényeit a nagypolitikában. Mostantól egy nagyjából fél magyarországnyi területet képvisel majd Washingtonban.
S hol vagytok ti, magyar Stefanikok, akik egyszer igazán áttörhetnének a mi macsó, kontraszelektált, centralizált, elmamelukosodott közéletünkben?