1526. augusztus 29-én ért véget a középkori magyar történelem a mohácsi csatával, amelyről mindannyian tudjuk, hogy Szapolyai János miatt vesztettük el.

Szapolyai a Törökellenes Összefogás Gyurcsánya. Nevezték a „haza ragályának” is. Komolyabb közéleti szerepvállalását Szapolyai azzal kezdte, hogy miután Mátyás birodalmának privatizálásakor megszedte magát, éppen ötszáz éve, 1514-ben azonosító nélküli katonáival és szemmagasságban szálló gumilövedékekkel verte le székely Dózsa György paraszthadát, és kegyelmi ígéretét megszegve tüzes trónon süttette meg a parasztkirályt.

A magyar uralkodók Schmitt Páljának, II. Ulászlónak két Közgépre kiírt közbeszerzés lepecsételése között minderre csak annyi szava volt, hogy „dobzse”, ám Szapolyainak még annyi sem, ugyanis ha hihetünk a krónikáknak, a süttetés pillanatában férfias hangja elszállt, minő átok, ettől kezdve csak kappanhangon nyivákolt, ezért lett későbbi gúnyneve a „Katalin király”.

Férfias tartását elvesztette, de arról már nincs gesta, hogy Louis Vuitton táskával érkezett volna meg legközelebb a Rákos mezejére. Az azonban biztos, hogy az ország leggazdagabb főuraként, erdélyi vajdaként 1526. augusztus 29-én, a középkor magyar történelem fekete napján nem jelent meg „nemzeti nagylétünk nagy temetőjén”, a mohácsi csatatéren. Úgymond lekéste seregével a sorsdöntő összecsapást, amellyel matematikai esélyünket is elbuktuk, hiába hirdették már előtte három héttel címlapon a lovagi tornás sportújságok, hogy „Most vagy soha!”, meg hogy „Tegyetek boldoggá!”.

Már egyes kortársak, elsőként Szaniszló Ferenc kanonok fejében felmerült, hogy Szapolyai direkt késte le a csatát, mivel tudta, hogy a magyar lovagi sereg kardélre hányása után övé marad az egyetlen ütőképes erő, ennek megfelelően 1526 novemberében magyar királlyá is koronázták, minek örömére nyitott egy bankszámlát Bécsben Simon Gábor nevére.

A befektetők azonban nem bíztak benne, a forint zuhanni kezdett, így egy hónappal később Habsburg-ellenkirályt választottak, Ferdinándot. Ezzel kezdődött a Habsburgok négyszáz éves magyarországi uralma, Szapolyai pedig petyhüdő pöcsként kisebbedő uralmát megtartandó a Déli Áramlat híve lett, baráti segítségnyújtási megállapodást kötött a törökkel.

Utóbb azt is ráfogták, hogy ő segítette elő Buda 1541-es török kézre kerülését is, noha akkor már egy éve halott volt. Ezt elsőként egykori udvari krónikása, Szerémi György írta meg volt uráról, aki még Magyarország jobban teljesít címmel kezdett hozzá művéhez, de Szapolyai halála után a Magyarország romlásáról címmel fejezte be krónikáját.

*

Csunderlik Péter A 10 legnagyobb bűnbak a magyar történelemben összeállításából.