A Mandiner az elmúlt napokban különböző irányultságú véleményformálók cikkeit közölte az elmúlt négy év értékeléséről. A választás után rátérünk a következő, 2014-2018-as ciklusra: egy új cikksorozatban a Mandiner szerzői, bloggerei mondják el, mire számítanak, mit várnak, mit várnak el a következő évektől a magyar politikában.
*
Be kell látni, hogy teljesen irreális dolgokat várok a következő négy évtől; mégis olyasmiket, amiket valószínűleg sokan vártak az előző huszonnégytől is – függetlenül attól, hogy épp ki és milyen többséggel kormányozott.
Olyan társadalmat, ami bratyizás és jópofizás helyett tisztán teljesítmény-alapon működik. Ami talpraesett, önálló és kreatív emberekből áll, akik nem mindent az államtól várnak és nem mindenért az államot okolják.
Olyan közéletet, amelyben nincs helyük múlt rendszer irányítóinak és haszonélvezőinek. Amelyben nem a jogalkotó politikusok vetik az ő törvényeik alapján ítélkező bírák szemére, hogy elrugaszkodtak a valóságtól; hanem olyan törvényeket alkotnak, amelyek nem rugaszkodnak el a valóságtól.
Olyan politikát, ahol a kampány nem egymás lejáratásáról és a felelőtlen ígérgetésről szól, hanem érvekről és értelmes vitáról. És ahol nem az EU, hanem a korrupció ellen vívnak szabadságharcot.
Olyan kormányt, amely nem felesleges koloncnak, esetleg szükséges ellenségképnek tartja az ellenzéket, hanem konstruktív vitapartnernek.
Azt várom, hogy érjen véget a posztszocializmus és legyen végre európai színvonalú Magyarország.
Valószínűleg még egy jó darabig hiába várok minderre, és ennek okát nem is lehet kizárólag a politikusokra kenni. Amíg ugyanis a politikai elit tagjai társadalmi fogékonyságot látnak a posztszocialista politikai „kultúra” csökevényeire, addig nem fognak a „bevált” módszereken változtatni.
Fotó: Fortepan.hu.
