Modern boszorkányüldözést emleget a Galamus, a baloldali véleményformálók retrodizájnos véleményoldala Biszku Béla egykori tömeggyilkolásra parancsot adó komcsi belügyér pere kapcsán.

Oké, olvasói levélről van szó. És tudjuk, „a szerkesztőség álláspontja nem feltétlenül egyezik a megjelent írások álláspontjával” – ahogy a véleményrovatok és levélrovatok esetében szokás írni az apró betűs részben. Azonban mindennek van határa, és az olvasói leveleket is meg szokás válogatni közlés előtt – ez az echte kommunista levél pedig (egy rendszeres levélírótól egyébként) átcsúszott a rostán.

Az a helyzet, hogy ha egy mérsékelt jobboldali lap vagy portál leközöl egy nácimosdató levelet, nem érdekelne senkit, hogy „bocs, csak egy olvasói levél volt”. Kommunistamosdató cikkeket közöljön a piros Szabadság, meg a RedNews, ne egy magát mérsékeltnek tartó balos portál. Vagy: ne csodálkozzon ezek után, ha esetleg lekommunistázzák. Egyébként ha már átment a rostán, még egy nyomorult szerkesztői megjegyzésre sem tellett Mihancsik Zsófiától, miszerint: „Illés Mátyás írása számunkra elfogadhatatlanul megengedő, személyes érzelmeit megértjük, de nem értünk vele egyet” – vagy valami ilyesmi. Nem, nem.

De miket ír ez a levélíró? „Én, mint 15-16 éves gyermek, ismertem a volt belügyminisztert. 1958 májusáig egy házban, egy emeleten laktunk. A ház és a környék lakói tisztelték, szerették a szerény, emberbarát, családjáért élő és politikai meggyőződéséért a konfrontációt is vállaló embert. Biszku Béla egész életében elítélte a törvénytelenséget.”

Sztálin szerette a gyerekeket. Heinrich Himmler ismert állatjogi aktivista volt. Biztos mindegyik levitte otthon a szemetet, és mindig volt pár jó szava a szomszéd öregasszonyhoz.

De a levélíró továbbmegy: „Nem rajta múlt a brutálisan, forradalmároknak nem nevezhetők által meggyilkoltak élete.” „Egy súlyosan beteg, gondozás alatt álló idős emberen kívánják megtorolni a múlt diktatórikus rendszerének bűneit? Ez az eljárás a hatalom gyengeségét, gyávaságát tükrözi! A bosszúállás a gyengék fegyvere!”

Most elképzelek egy Galamus-állásfoglalást, miszerint a nácivadászok hagyják békén szegény, öreg náci bácsikat, mert a bosszúállás a gyengék fegyvere. Nem emlékszem, hogy a Galamuson a Csatáry-ügyről olyan olvasói leveleket olvastam volna, miszerint felháborító, hogy beteg, idős embereken akarják megtorolni a múlt diktatórikus rendszereinek bűneit! Teszem hozzá: Biszku meglehetősen összeszedetten, snájdig divatdiktátorként jelent meg a tárgyalóteremben.

Ha a Biszku ellen eljárást indítani boszorkányüldözés, akkor a nácivadászat is boszorkányüldözés. Várjuk a Galamus állásfoglalását, miszerint Efraim Zuroff és intézete, a Simon Wiesenthal Központ egy komplett boszorkányüldöző úthenger, amiben Zuroff a főinkvizítor, és hogy ezzel a bosszúálló mentalitással pusztán saját gyengeségéről tesz tanúbizonyságot! Vagy fogadja el mindenki, hogy akár a szocialista, akár a nemzeti szocialista totalitárius rendszerek bűneinek elkövetőire a saját tetteikkel arányosan, kettős mérce nélkül csaphat le az utókor és a jog pallosa.