Romániában tegnap kormányra ment az RMDSZ. Megírom. Merthogy ez pozitív történet, és Kerényi úr szerint a pozitív történeteket meg kell írni. Mi Erdélyben gyakorlatilag 1996 óta élünk ebben a pozitív történetben, azóta kisebb megszakításokkal vagy kormányon van az RMDSZ, vagy kívülről támogatja az aktuális hatalmat, bárki is gyakorolja éppen, hiszen az érdekvédelem nem ideológiai kérdés, amint arra a minap felhívták a tisztelt választópolgárok figyelmét. És meg kell őrizni az eredményeinket, így az érvelés másik része, ezt meg kifejezetten üdvözlendőnek tartjuk, mert az észak-erdélyi autópályának mind a 64 kilométerét megőrzésre érdemesnek találjuk.

Azért gyorsan skiccelnénk egy rövid történelmi áttekintést, csak hogy örömünket és vidámkodásunkat megértsétek. Romániában 1989-ben tetszettünk forradalmat csinálni, vagy legalábbis azt hittük, három hónapig tartott az eufória, 1990 márciusában Marosvásárhelyen már megmutatták nekünk, hol lakik a románok istene. Visszajöttek azok a komcsik, akik el sem mentek, újraaktiválták a szekusok jelentős részét, 1993-ban három magyar politikus – köztük Borbély László, róla később még lesz szó – mindenfajta felhatalmazás nélkül paktumot kötött a régi-új komcsikkal, mi választópolgárokként 1996-ig csak néztünk ki a fejünkből, hogy akkor ezt így hogy.

1996-ban kormányra ment első ízben az RMDSZ, és elkezdődött az üdvtörténetünk, lett mindenféle eredmény, amit most meg kell őrizni. Ezekből csak pár emlékezetesebbet sorolnék fel: négyszázezerrel kevesebb magyar él most már Erdélyben, mint 1990-ben, de sebaj, a románoktól alsó hangon hárommillióan léptek le. Romokban az oktatás, amiért néhány magyar államtitkárunk is felelős, valamint Markó Béla miniszterelnök-helyettesként felügyelte ezt a terrénumot. Az egészségügyet szétverték, ha jól számolom, akkor az elmúlt negyed évszázadban négy miniszterünk is dolgozott e vívmányon. Továbbá volt olyan környezetvédelmi és erdészeti miniszterünk, aki a verespataki zagytározó ciános vizéből akart kávét főzetni, emiatt nem ért rá a székelyföldi falopásokkal foglalkozni. Eredményeink legutóbbi fejleménye, hogy miénk a kulturális tárca, eminnen is köszönjük a magyar adófizetőknek, hogy forintjaiknak hála vanogat még magyar kultúra Erdélyben, mert az adólejeinknek e célra szánt kétharmadát magára költi a parlamenti képviselettel rendelkező magyar kisebbségi szervezet – és nem véletlen a kacifántos megfogalmazás, ilyen jogcímen kapják, nem csoda, hiszen ők fogalmazták meg ezt a jogszabályt, hatalomban, hol máshol. Közben beléptünk a NATO-ba és az EU-ba, bónusznak megkaptuk az IMF-et, azóta is áldásos kormányzásukat élvezzük, mármint az IMF-ét, Romániában a miniszterelnök egyszer jóváhagyást kér a bankároktól, utána mond bűt vagy bát.

Így értük meg a 2012-es esztendőt, amikor egy kormánybukást követően (abban is benne voltunk mi, magyarok) a választók úgy döntöttek, hogy egy szociálliberálisnak nevezett koalíciót (román betűszóval: USL), illetve csatolt részeit kétharmados hatalommal ruháznak fel. Nos, az USL villámháborúval elfoglalta a demokratikus intézményeket, lenullázta a fékeket és ellensúlyokat, megpróbálta maga alá gyűrni az igazságszolgáltatást, leváltani az államfőt, ellehetetleníteni a korrupcióellenes hatóságok munkáját, alkotmányellenes bányatörvénnyel beindítani a verespataki cianidos aranykitermelést, kivonni a honatyákat az igazságszolgáltatás hatálya alól, egyéb ilyen finomságok, mindezt vehemens és állandó magyarellenes kampánnyal keretezve. Egy feszt belénk voltak akadva, de ennek köszönhetően legalább most már minden román tudja, hogy néz ki a székely zászló, és mettől meddig tart Székelyföld. Két nagyobb projektet is elbukott ez a kétharmad, az egyik a regionalizációnak nevezett újratervezési kísérlet, a másik az alkotmánymódosítási tragikomédia, utóbbiról itt írtam a múlt héten.

Az RMDSZ meg ellenzékben volt, jajj, setét felhők gyülekeztek Erdély egén, valahogy el kellett tölteni az időt, így hát meséket találtak ki. Huszonöt évvel a kommunizmus bukása után a tulipánosok nekikezdtek erdélyi szórvány-, oktatási- és kulturális stratégiákról beszélni, az Erdély 2020 nevű gazdasági stratégiát nem szívesen említem, mert a közgazdász barátaim azóta is röhögnek, amióta felkértem őket, hogy véleményezzék a cuccot. Egyébként értékelem az erőfeszítést, jobb később, mint soha, kár, hogy az én nemzedékemnek le kell tagadnia huszonöt évet az életéből, ha nem akar szégyenkezni majd az utódok előtt.

Nos, ebből a kétharmados sötét társaságból szappanoperába illő sokfordulós bohózat után kiváltak a liberálisok, mondjuk értük nem kár, csak töketlen minisztereket tudtak adni, ráadásul az elnökük, Crin Antonescu retorikában kenterbe veri az összes sovén nagyrománt. Maradtak a szocik, Iliescu megannyi kis tanítványa, éltanulóként egyelőre még a börtönből ad tanácsokat a korrupcióért lecsukott Adrian Năstase volt szoci kormányfő, Medgyessy Péter haverje. És ennek a Năstasénak a famulusa a jelenlegi miniszterelnök, Victor Ponta, aki a doktori disszertációját plagizálta. Illetve maradtak még a szekusok, és ez nem vicc. Ugyanis Victor Ponta ráérzett az új idők új szeleire, gyakorlatilag tévéstúdiókból kormányoz, és a legbefolyásosabb kereskedelmi hírtelevízió (illetve médiatröszt) tulajdonosa egy igazolt szekusbesúgó, Dan Voiculescu, alias Felix, aki anno gründolt egy zsebformációt is Konzervatív Párt néven, ami a kivénült, nyugdíjas, kirúgott szekusok gyűjtőpártja. Ők a másik koalíciós partner.

Ezt a Dan Voiculescut nevezte Kelemen Hunor „a román politikai élet rákfenéjének”, és ezzel borult most össze leendő miniszterelnök-helyettesként, illetve kulturális miniszterként, ezen a szinten erősíti őt még Korodi Attila környezetvédelmi miniszterként, és lesz még tucatnál is több államtitkárunk, illetve egyéb kormánytisztviselőnk, új hajnal hasad. Vagy legalábbis pitymallik, no, ha hihetünk az aláírt protokollumoknak.

Két csavar van még a történetben. Az egyik, hogy alkotmányjogi megfontolásokból az USL eredeti kormányprogramját folytatják, és számomra nagyon kérdéses, hogy amihez nem volt elég a kétharmad, azt hogy oldják meg törékeny többséggel? A másik, hogy ennek a kormányprogramnak a nemzeti kisebbségekre vonatkozó fejezetét – saját bevallásuk szerint – eredetileg is az RMDSZ írta. Ki lehet találni, hogy szerepel-e benne az autonómia szó.

Ráadásul választási évben vagyunk, és a választási évek nem a következetes reformokról, munkáról, miegyébről szólnak. Ennek a választásnak viszont nagy tétje van: az idei év végén tíz évnyi kihagyást követően a szocik újra megkaparinthatják az államfői széket is. Márpedig Romániában az államelnöknek komoly mozgástere van, ezt használta ki eddig Traian Băsescu, aki két mandátum után nem indulhat újra, más potens kihívó egyelőre nem látszik. Hogy még bonyolultabb legyen a történet, egyes vélemények szerint a korábban a nagy öregek által kinézett utód, a szélsőjobblibi Crin Antonescu is taktikai okokból játssza most az ellenzékit, az a cél, hogy az államelnöki választás második fordulójára biztosan ebből a brancsból maradjon két jelölt, onnantól kezdve övék a teljes hatalom és dicsőség.

Akkor meg minek, kérdezné az egyszerű gyalogmagyar, minek legitimálja az RMDSZ a kormányralépéssel ezt a korrupt, magyarellenes bandát? Hát a verestóyk és borbélylacik miatt. Előbbit „a Hargita fodrászának” nevezik a székelyek, „Isten druzsbájának” a románok. Utóbbi jelenleg az RMDSZ egyik legbefolyásosabb embere, politikai alelnökként nagyon megerősödött, amióta Markó Béla fél lábbal visszamászott a költészetbe, és itthagyta nekünk a klónját, Kelemen Hunort utódnak. Borbély László jelenleg azért nem áll korrupció vádjával a bíróság előtt, mert a régi paktumos szocialista elvtársak nem járultak hozzá a mentelmi joga megvonásához, holló a hollónak, ugye. És a kör itt bezárult.