Az állam, ez az örök Leviathán többször is lecsapott saját védtelen áldozataira Európa innenső fertályában a huszadik században, annak középső évtizedeiben. A történelemkönyvek lapjairól, regényekből, fényképekről és tévéfelvételekről ismert sötét korszakról nem lehet eleget beszélnünk, akár a nácikról, nyilasokról, akár a sztálinistákról, kommunistákról van szó. Ne feledjük el, milyen történelmi, társadalmi tragédiákba zsákutcákba vezettek minket és vezettük magunkat. Néha viszont nem a lírai, szépirodalmi és művészeti megemlékezések; hanem a legszikárabb bikfanyelven írt hivatalos feljegyzések, levelezések és határozatok mutatják be, milyen emberevő szörnyeteggé alakult a magyar állam a legsötétebb időkben.

A Nógrád megyei levéltár online archívuma és Radnóti Zoltán rabbi blogja nyomán jöjjön egy dokumentumválogatás a zsidók elkülönítése és elhurcolása napjaiból. A vészkorszak dokumentumai mellett a Magyarországot építő zsidó polgárokról és a zsidókat mentő magyarokról, keresztényekről is megemlékező Radnóti Zoltán a Mandinernek elmondta: az iratok publikálásával az a célja, hogy az emlékév alkalmából részt vegyen a korszakról szóló ismeretek terjesztésében, kijuttatva a blogok világába a levéltárakban meglévő történelmi dokumentumokat. Így intézte hivatalos ügyeit a magyar állam bürokráciája és így fordultak az államhoz a zsidó, valamint a zsidó vagyonra ácsingózó nem zsidó állampolgárok a vészkorszakban.

*

Izraelita műegyetemisták kérelme az egyetemlátogatás alóli felmentésről a testi és erkölcsi épség megőrzése érdekében (1927):

Zsidók elkülönítése végrehajtva:

Zsidó ágyak és ágyneműk kiutalása a salgótarjáni nyilasoknak:

Zsidó asztalostól lefoglalt faanyag felhasználása a zsidó gettó falának felépítéséhez:

Túl nagy lakásban lakó zsidó özvegyasszony lakásának kiutalása a Magyar Nemzeti Szocialista Párt részére:

Katolikus plébános zsidó épületet igényel, az eredeti tulajdonos személyére külön felhívva a figyelmet – Radnóti Zoltán közlése szerint rögtön a gettósítás másnapján született a villámgyors igénylő levél:

Egy olvasói levél:

„Salgótarján, 1944. V. 30.

Mélyen tisztelt Polgármester Úr!
Amit meg kell írni

Az utóbbi napokban a zsidó vagyon számbavételével és rendezésével kapcsolatban különböző hírek keringtek a városban. Zsidó vagyonból származó gyűrűket, karkötőket véltek egyes személyek ujjain, karján látni, melyeket az illetők azelőtt sohasem hordtak. Beszélik, hogy a zsidó vagyon rendezésénél egyes alkalmazottak a legrosszabb ruhákban mentek a gettóba, és jó ruhában távoztak. Az egyik alkalmazotton felfedezni vélték az egyik zsidó nő angórapulóverjét. Beszélik, hogy a vagyonosabb zsidó nők perzsa stb. bundái, ezüstrókái nem volnának leltárba véve. Szeretnénk elhinni, hogy ezek mind csak pletykák, de tudjuk azt, hogy ha a pletykák szájról szájra járnak, úgy a tizedik szájnál már teljesen elferdítve kerülnek a közvéleménybe. A közvélemény megnyugtatására talán célszerű lenne, ha ezen jelenségeket illetékesek kivizsgálnák, és a közvéleményt megfelelően megnyugtatnák.
Jelzet A Munka, 1944. október 7., 2. p.”

Számolni kell azzal, hogy a zsidók szökést igyekeznek megkísérelni:

Nincsenek nélkülözhetetlen zsidó orvosok, gyógyszerészek és állatorvosok Balassagyarmaton:

„Alulírottak a keresztyén hitfelekezetekbe tartozó zsidó származású személyek nevében (cca. 30-40 fő) azon tiszteletteljes kérelemmel fordulunk a Nagyságos Polgármester Úrhoz, hogy tegye lehetővé oly módon való elhelyezésünket, hogy istentiszteletre járhassunk, és igaz hittel vállalt és átérzett vallásunkat zavartalanul gyakorolhassuk, ami jelenlegi nehéz helyzetünkben esetleg életünket megmentő, komoly lelki vigaszt nyújtana. Kívánságunk alátámasztására legyen szabad hivatkoznunk, hogy az ország különböző helyein hasonló megkülönböztetett elbánás már számos városban engedélyezve lett, mint például Szombathelyen, Pécsen, Makón stb. Ez utóbbira vonatkozó helyi közleményt csatoljuk. Kérésünket Nagyságod jóakaratú és emberbaráti pártfogásába ajánlom, számítunk igaz keresztyéni megértésére, és támogatásáért előre is igaz, mély hálánkat kifejezve vagyunk

megkülönböztetett mély tisztelettel

Szűcs Istvánné mérnök neje, Szűcs Veronika, Szarvas Imréné, Sallai Ernő nyug[almazott] cukorgyári irodafőnök, Sallai Ernőné szül[etett] Kemény Erzsébet, Gombos Mária, Hamu Sándor mérnök és neje”

S egy szinte tragikomikus utolsó iromány: „A zsidó üzletek bezárása és a zsidó kézművesipari műhelyek termelésének megszűnése vagy korlátozása következtében egyes helyeken kézművesiparosokban hiány mutatkozik. Ennek a hiánynak a megszüntetése közérdek...”