„Én láttam kemény férfiembereket, akik, ha kellett, vasvillával támadtak a medvének, de tudtak úgy zokogni is, mint egy kisgyerek. És ez nem volt szégyen! A mi városi világunkban be van szorítva az érzelmi skálánk: nem ildomos a megengedettnél jobban kifejeznünk a bánatunkat, örömünket. A két végletet nem igazán élhetjük át. Mulatni sem merünk, sírni sem. A gyász a földig lesújt, de ott nem maradhatunk, fel kell kelni. Ebben segít a zene” – mondja a Mandinernek adott interjújában Hamar Dániel, a negyven éves Muzsikás nagybőgőse.
A Muzsikás a Művészetek Palotájában adott év végi koncertet december 28-án. A négytagú együttes újra fellépett a Szigeten, de eközben a Fonó táncházában is megfordultak, és iskolákban adnak népszerűsítő énekórákat. 2008-ban a BBC Proms fesztiváljának addigi 114 éves történetében ők voltak az egyetlen, akik nem angolszászok voltak és nem komolyzenét játszottak, mégis meghívták őket a Royal Albert Hallba. Ősszel Jávorszky Béla Szilárd tollából jelent meg könyv a történetükről.
A kötet a táncházmozgalom indulásának, ős- és hőskorszakának felidézésével indul – nem csoda, hogy rengeteg a szó szerinti átfedés Jávorszky előző kötetével, a Mandiner által szintén ismertetett A magyar folk történetével. A kötet dizájnja, felépítése is ugyanolyan, tulajdonképpen egy egyelőre kétkötetes sorozatot alkot az elődjével. De akár a Jávorszky Béla-Sebők János szerzőpáros Sebők halála miatt csonkán maradt, eddig négykötetes rocktörténeti sorozatával is egy sorba állíthatjuk (a négy kötet: A rock története 1-2. – ötvenes-hatvanas évek, hetvenes évek; – MagyaRock 1-2.).
Ahogy a korábbi köteteknek, úgy ennek is erénye a kiváló arányérzék: könnyen olvasható, információdús, érdekes; ráadásul rengeteg, máshol meg nem jelent visszaemlékezés van benne, amelyek direkt a kötet megírásának alkalmából készült interjúkból származnak. A könyv gazdagon illusztrált, és számos keretes írás segíti a főszereplők életútjának külön megismerését. Bennfenteseknek kikapcsolódásként és a kötelező szakirodalmi tájékozódás okán; kezdőknek, kívülálló érdeklődőknek a könnyed, átfogó betekintés miatt ajánljuk. Külön kincs a kötet melléklete, a 2013-as szigetes fellépésről készült (bár erősen vágott) dvd. Lábjegyzeteket ismeretterjesztő köteteken nem kérünk számon, ám egy képjegyzék és egy teljes diszkográfia hasznos lenne a kötet végén, ha már a fontosabb fellépésekből össze tudtak állítani egy katalógust a szerkesztők.
A Muzsikás 1973-ban alakult meg ezen a néven. Tagjai: Sipos Mihály, az együttes prímása, szellemi vezére, az MTA Pszichológiai Intézetének volt matematikus munkatársa; Éri Péter, népzene-román szakon végzett az ELTE-n, egy időben Palotai Zsolttal vezetett népzenei műsort a Tilos Rádión; Hamar Dániel, az ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszékének kutatója, egyetemi doktor, a földtudományok kandidátusa, zenekari szervező és szóvivő; és Porteleki László, aki ugyan Budapesten született, de gyerekként 14 évet élt Ozorán, és amikor mások falura igyekeztek a „tiszta forrásért”, ő a városba igyekezett a faluról. De aztán ő is a népzenénél kötött ki, szinte családtag az egyik legismertebb falusi zenekarban, a Magyarpalatkai Bandában. Porteleki 1998-ban érkezett Ifj. Csoóri Sándor helyére. Csoóri megszállottan kutatta a széki Ádám István „Icsán” hegedűjátékának titkát, a „varázshegedülést”, tíz évig hallgatta a muzsikus zenéjét. A kilencvenes évek közepén távozott a zenekarból, majd megalapította az Ifjú Muzsikást. A Muzsikással énekelt együtt 2008-ig Sebestyén Márta, ekkor azonban megszakadt a kapcsolat, azóta Petrás Mária csángóföldi énekes a zenekar állandó vendége.
A Muzsikásnak kilenc sorlemeze jelent meg a negyven év alatt, de némelyik többféle kiadásban is kapható volt. Az elveszettnek hitt, máramarosi zsidó népzenét feldolgozó lemezükre azt mondták egyes zenetudósok, hogy átértékeli minden eddigi tudásukat a témában.
A zenekar először táncegyüttest kísért, két tagjuk konkrétan táncosból lett zenész, de a másik kettőt is beállították a csapatba, hogy tanulják meg, mire húzzák. Majd táncházakban is zenéltek, és szép lassan kerültek át a színpadra. De miközben a világ legtekintélyesebb koncerttermeiben játszanak, itthon iskolákban csinálnak népszerűsítő, interaktív énekórákat. Reméljük, a könyvet idővel lemez követi.
