„Sohasem fogok hátat fordítani a saját támogatóimnak.
Miért lenne baj, ha a mi értékrendünket támogató vállalkozók nyernek?
Ha a saját híveink sem számíthatnak ránk,
akkor kicsoda számíthat ránk?”
(Orbán Viktor a trafikügyről, 2013. május 17.)
Ha mikrotanulmányt írnék „Hogyan bánjunk el szadista módon azokkal a bloggerekkel, akiknek a száját egy kocsmai érvelésnél meggondolatlanul elhagyta az »OK, de azért tudok példát, amikor a kétharmados többség mégiscsak meg-megtűr az övétől picit eltérő nézeteket is« mondat?” témáról, akkor azt Kishantosról írnám.
Volt már szó az ügyről itt, és látszólag nagyon új fejlemény sincs, viszont tegnap szembejött velem ez az írásba adott, a Fazekas Sándornak címzett panasztétel, amelyre a hantosiak december 2-i Facebook-posztja szerint eddig senki sem reagált. A dolog nem mai, ettől még tanulságos közelebbről megnézni.
Legutóbb is írtam már: minden furcsaság eredője, hogy a 452 hektáros területre kiírt 10 pályázaton nem nyert egy négyzetcentit sem a mostani csapat, miközben új tulaj lehetett például egy salgótarjáni (!) építési vállalkozás, amely a pályázat beadása előtt változtatott székhelyet. Ez az október 5-én kelt dokumentum elég szépen listázza és kommenteli a nyertesek listáját (3. oldaltól az 5. oldalig). Nézzünk pár példát (úgy kell nézni, hogy az első rubrika a pályázat száma, a második a nyer terület nagysága hektárban, a harmadik a művelési ág, a negyedik a nyertes pályázó, aztán annak címe, végül egy kommentár a kishantosiaktól):
A Kishantos ügyében a győzteseket védő csodálatos publik érvkészlete nagyjából az, hogy ez itt az agrárium Alföldi-botránya: vagyis Ácsnééket nem kitúrják, egyszerűen lejárt a szerződésük, és lesz helyettük szakmailag/minőségileg/az egészséges változatosság igénye miatt jobb. Kishantos Vidnyánszky Attilái ugyanakkor véleményem szerint nyomokban sem tartalmazzák a tehetséget és felkészültséget, amit a hajánál fogva előrángatott metafora sejtet. Közeli emberek vannak itt és erővel keresztülvitt nyertesek.
Hogy Kishantos ügye az új győztesek szempontjából – tisztán a pályázati szabályokat leszámítva – védhetetlen, az jól látható volt Szél Bernadett (LMP) és Bitay Márton Örs vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár október 28-i parlamenti vitájában. Sajnos a közmédia online hangtárából e bejegyzés írásának pillanatában nem volt visszahallgatható az azonnali kérdés és válasz (talán időközben feltámad a rendszer, itt a link, a citált rész 15:35-től). De a vitából világosan kiderült, hogy a minisztérium egyetlen mondandója az ügyben, hogy nincsenek tele a boltok polcai hantosi biotermékekkel, ergo nevetséges védendő minőségi munkáról beszélni.
Mármost aki egy 452 hektáros, jellegében kísérleti gazdasággal kapcsolatban ilyet mond, az gyakorlatilag annyit mond: „Helló, nincs érvem az ügyben, ide lőjetek!”
Továbbra sem látszik semmi más: alapvetően a megfáradás sajnálatos jegyeit mutató Ángyán József hátországának felszámolása zajlik. Ahol amúgy zömmel kőjobbos gazdák, parasztemberek dolgoznak. Elkeserítő az egész.
