„Calm the fuck down”
(ősi gettóbölcsesség)
A Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársai hétfőn rámozdultak a még kitartó tüntető diákokra: „Itt a Nemzeti Nyomozó Iroda az ELTE-n, és kihallgatás akar tartani, mert szerintük hidat akartunk foglalni, és ez bűncselekmény” – írta Facebook-oldalán a Hallgatói Hálózat. Az Átlátszó pedig arról számolt be, hogy egy elsőéves hallgató lányt (aki a portál szerint részt vett az akcióötletek felvetésében, de szervezőként nem vett részt a hétfői eseményekben) a metróaluljáróban kapcsolták le a nyomozóiroda emberei, majd körülbelül öt órán keresztül faggatták a 6. kerületi kapitányságon. A nyomozók a feltételezett hídfoglalásról és annak esetleges előkészületeiről akarták faggatni a diákokat.
„Kedves, hogy idejöttek minket kihallgatni egy állítólagosan tervezett, még meg sem történt bűncselekményről” – írják a hahások. Lehet háborogni, de ha valaki a közéletben mozgolódik, érdemes annyit tudni a büntetőjogról, hogy a bűncselekmény előkészülete és kísérlete is büntethető lehet, nem csak a befejezett bűncselekmény. A hídfoglalás pedig a gyakorlat szerint bűncselekmény, méghozzá a közérdekű üzem megzavarásának bűntette. Budaházy György az Erzsébet híd 2002-es blokádja miatt került bíróság elé, s hat év után végül a fenti bűncselekmény kísérlete miatt jogerősen el is ítélték.
Létezik azonban egy alkotmánybírósági határozat is, mely szerint „spontán demonstráció” esetén a gyülekezési jog háborítatlan gyakorlása kiterjed az olyan békés rendezvényekre is, amelyekre a demonstrációra okot adó esemény miatt rövid időn belül kerül sor. Ezek a spontán demonstrációk jogszerűvé tehetik a gyülekezést előzetes bejelentés hiányában is. Ugyanakkor a közlekedés rendjéhez fűződő közérdek és a gyülekezési szabadság konfliktusának feloldása a konkrét helyszín és a konkrét rendezvény ismeretében mérlegelhető. Ez pedig annak kimondásához is vezethet, hogy az adott rendezvény a közösségi közlekedés működéséhez fűződő közérdeket aránytalanul sérti, igazolhatatlan mértékben zavarja az állampolgárok mozgási és helyváltoztatási szabadságát.
A JeMa folyóiratban Tóth Mihály A Fővárosi Bíróság ítélete az Erzsébet hídi tüntetés ügyében című elemzésében arról ír: „az AB döntéséből kiolvasható, hogy a jelentős mértékű megzavarás megállapítása vagy kizárása mindig konkrét ügyekben, gondos elemzéssel vizsgálandó, s a cselekmény és a szolgáltatás jellegét, súlyát, elhúzódását, az érintettek számát, a kiesés tényleges hatásait egyaránt figyelembe vevő, alkotmányossági szempontból elfogadható jogalkalmazói kompetencia”.
De mielőtt elmélyülnénk az alkotmánybírósági határozatok kommentárjainak kommentárjaiban, zárjuk rövidre az ügyet: egy hídfoglalás a körülményektől függően valóban bűncselekmény lehet, akár csak annak előkészülete is. A lehető legrosszabb lenne ugyanakkor, ha a szabad véleménynyilvánítást és gyülekezést, mint rendkívül érzékeny alapjogokat a legkülönfélébb jogi hivatkozásokkal próbálnák korlátozni; ha errefelé menne el a hazai joggyakorlat. És tudjuk jól, hogy bejelenteni szándékozott tüntetések egész sorát nem engedélyezte az elmúlt években a rendőrség, a közlekedés aránytalan sérelmének gumiparagrafusára hivatkozva. Csak egyet tudunk érteni a HaHától és tőlünk is meglehetősen távol eső világnézetet képviselő Gaudi-Nagy Tamással, Budaházy hídfoglalás-ügyi védőjével, akitől a következőt idézzük: „Egy alkotmányos jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt, veszélyes útra lép a közhatalom, ha büntető- vagy szabálysértési eljárásokkal kívánja ellehetetleníteni az alapvető jogaikkal élő polgárokat”.
A decemberi diáktüntetések és azok februári folytatásai során normálisan működött a demokrácia: az elégedetlenek hangot adhattak véleményüknek, felvonulhattak, tüntethettek, miközben a lehető legszélesebb médianyilvánosság adott teret minden megmozdulásuknak. Eközben a rendőrség és a hatóságok partnerként tudtak viselkedni, a tüntetőket kísérve, biztosítva. A nem éppen toleranciájukról és a megértésre épülő közlekedési kultúrájukról ismert budapesti városlakók pedig nagy türelemmel viselték egy társadalmi csoport utcai tiltakozását. Legjobb lenne, ha a tüntetni szándékozó diákok továbbra is addig folytathatnák tiltakozásaikat, amíg csak szeretnék, miközben a hatóságok legfeljebb az ilyenkor megszokott léptékű figyelemmel kísérnék megmozdulásaikat, bármifajta túlzott vegzálás nélkül.
A túlfeszülés csak károkat okoz: ha a hatóságok kezdenek keménykedni (és ki tudja, hányan reménykednek ebben), olajat öntenek a tiltakozás tüzére; miközben a jogszabályokkal és tetteik valódi súlyával kevésbé tisztában lévő, valójában ártatlan és ártalmatlan diákok kerülhetnek évekre az igazságszolgáltatás őrlőmalmába. Másrészt viszont, ha a tüntető diákok a forradalmi hevülettől fűtve a meglévő, demokratikus jogszabályok valóban durva áthágására készülnének, ne lepődjenek meg, ha egy bizonyos ponton túl velük szemben is fel fognak lépni. A törvény a kötött sálas bölcsészlányokra is épp úgy vonatkozik, mint a Budaházy-féle nehézfiúkra, ha ugyanarra a tettre készülnek vagy ugyanazt csinálnák – legalábbis ez a törvény előtti egyenlőség lényege. Mégis, mindenki nyugodjon meg és legyen a legvégsőkig türelmes: ha a véleménynyilvánítás és a gyülekezési jog alapvető szabadságjogai más jogszabályokkal ütköznének, a lehető legvégső határig a szabadságjogoké legyen az elsőbbség.
