Páriák és önkéntesek. Iratok és megsemmisítések. Miért olyan aktuális az ügynöktéma több mint két évtizeddel a rendszerváltást követően is? Január 16-án tartották a Centrál Kávéházban a Kommentár folyóirat új lapszámának bemutatóját, ahol Gyarmati György, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának igazgatójával beszélgetett Ablonczy Bálint felelős szerkesztő.
Gyarmati elmondása szerint a rendszer negyven évének negyedmillió ügynökéből mindössze huszonötezernek van azonosításra alkalmas „adatfragmentuma”, azaz több aktát vezettek róla több helyen is. Ebből is látszik, hogy a fennmaradt adatok mennyire hiányosak, ezekből pedig nem lehet tökéletes bizonyossággal azonosítani az ügynökök nagy többségét. A huszonötezer azonosított ügynök nagy része „a rendszer páriája” volt, míg az „önként és dalolva” ügynöknek állók voltak kisebbségben. Az igazgató szerint a beszervezések túlnyomó többsége úgy zajlott, hogy a potenciális meghurcoltaknak felajánlották: vagy együttműködik a hatóságokkal és ügynökké szegődik, vagy pedig ráhúzzák a vizes lepedőt. Tehát a „terhelt alapon” történő beszervezés tisztán zsarolás módszerével működött.
Földi Bence tudósítását híroldalunkon olvashatják.