Az Alaptörvényről kiderült, hogy mégse gránitszilárdságú, a Fidesz hatalma viszont – legalábbis a párt saját elképzelései szerint – annál inkább az lesz, miután az alkotmány átmeneti rendelkezéseibe beleírták: „Sarkalatos törvény a választójog gyakorlását kérelemre történő névjegyzékbevételhez kötheti”. Így aztán ne szaladgáljon senki a majdani választási eljárási törvénnyel az Alkotmánybírósághoz, a választási regisztráció teljesen alkotmányos. Azért mégis elgondolkodtató, hogy ezt a kínos, vállalhatatlan dolgot miért az Átmeneti rendelkezésekbe írják, és miért nem az Alaptörvény választójogról szóló cikkébe. Az biztos, hogy nem mutatna valami jól ott, megbontaná az alkotmány törzsszövegében felsorakoztatott, szép demokratikus értékeket, amelyeket az Átmeneti rendelkezések folytonos toldozgatásával szépen lassan építenek lefelé. Ide suvasztják bele mindazt, amit az Alkotmányba szégyellnek.

Csakhogy, amint arra az alapjogi biztos és több alkotmánybíró is rámutatott: így súlyos ellentmondások keletkeznek az Alkotmány és az Átmeneti rendelkezések, valamint az utóbbi alapján hozott törvények között. Erre hivatkozva Szabó Máté még egy tavaszi beadványában kérte is az Átmeneti rendelkezések megsemmisítését alkotmányellenességre hivatkozva, de időközben – minő csoda! – az országgyűlés beleírta az alkotmányba, hogy az Átmeneti rendelkezések az Alaptörvény részét képezik és punktum. Elnevezése ellenére azonban – mint ahogyan az alapjogi biztos rámutatott – számos olyan szabályt tartalmaz, ami egyáltalán nem átmeneti, hanem nagyon is tartós jellegű: a legújabb ilyen a választási regisztráció. Ettől pedig – jelenleg úgy tűnik – csak egy újabb, ellenkező oldali kétharmad szabadíthatná meg az alkotmányt, aminek kissé csekély a valószínűsége.

Itt jön a képbe az LMP egyik kedvenc témája: tartsunk népszavazást a választási eljárásról szóló törvényről, tartsunk népszavazást az alkotmányról! Jelenleg egyikre sincs lehetőség, mert az alkotmány szerint mindkettő tiltott népszavazási tárgy – ebből a választási törvények tartalma újdonság, az alkotmánymódosítás eddig is az volt. Ennek ellenére az ötlet egyáltalán nem rossz. Számos országban az alkotmánymódosítás nem hogy nem tiltott, de kifejezetten kötelező népszavazási tárgy, pont azért, hogy esetleges kétharmadok ámokfutásától védve legyen az alkotmány stabilitása.

Nálunk ellenkező logika érvényesül: az alkotmány stabilitását a „nép” önkényétől is meg kell védeni; ugyanis próbáltak már a halálbüntetés visszaállítása vagy épp az EU-ból való kilépés érdekében is népszavazást kezdeményezni, amelyek nyilvánvalóan alkotmányba (és nemzetközi szerződésekbe) ütköző célok. Ha azonban a dolgot úgy cizellálnák, hogy a nép által kezdeményezett népszavazás nem irányulhat alkotmánymódosításra, viszont az országgyűlés által kezdeményezett alkotmánymódosítást népszavazáson is jóvá kell hagyatni, akkor kikerülhetőek lennének az ilyen, alkotmányossági normakontroll kikerülését célzó, nem egyszer önellentmondásba torkolló, „átmenetinek″ titulált foltozgatások. Persze a jelenlegi ötven százalékos részvételi küszöb mellett egy ilyen konstrukcióban egyenesen lehetetlen lenne az alkotmánymódosítás…

Apropó, részvételi küszöb. Kósa Lajos kínos bakija után, amikor elfelejtette, hogy a rendes választásokon eltörlik a részvételi küszöböt, a népszavazással kapcsolatban a kormánypártok a ló másik oldalára estek. A módosításban „inkább kétszer, mint egyszer se” alapon az szerepel: az alkotmány népszavazásra vonatkozó rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az érvényességhez ötven százalékos részvétel szükséges. Valaki megmagyarázhatná, hogy hol van itt az eltérés, hiszen lényegében eddig is ez szerepelt az Alaptörvényben. 

A választási regisztrációnak kevésbé tárgyalt aspektusa, hogy az nem csak a választásokra, de a népszavazásokra is vonatkozna – legalábbis ez tűnik ki az alkotmánymódosítás indokolásából, bár a választási eljárásról szóló törvényjavaslat a népszavazást nem nevesíti hatálya alá tartozóként. (Azonban, ha népszavazásra nem kellene regisztrálni, akkor a választók nyilvántartásának szükségességével takarózó gyenge érvelés is végképp elvérezne.) Felvetődik a kérdés: gyakorlatilag miként nézne ki egy népszavazásra való feliratkozás? Azt nem tudja az ember négy évre előre, hogy mikor lesz, vagyis eleve rövidebb ideje lenne feliratkozni. És mi történik, ha fel se iratkozik a választópolgárok fele? Akkor meg se tartják a népszavazást, mert úgyis érvénytelen lenne? Költséghatékony módszer, igaz, ami igaz, de ebben nagyjából ki is merültek az előnyei. 

A választási eljárásról szóló törvény láttán a last minute bizottsági módosítónak köszönhetően még elképzelhető, hogy megcsóválja a fejét a köztársasági elnök és visszaküldi. De afelől sem lehet kétségünk, hogy ezen nem fog múlni: szabályosan is elfogadják és a vége úgyis az lesz, hogy mehetünk regisztrálni – vagy házhoz hívhatjuk a jegyzőt.