Végre megtudtuk, mi a végső változata az új választási eljárásról szóló törvénynek. Reméljük is, hogy lezárul ez a hosszú vita – ahogy azt is, hogy a parlamenti elfogadása után a 2014-es választásokig nem fognak változtatni rajta, különös tekintettel az utolsó pillanatokra. És tényleg eltörölhetik a kopogtatócédulás rendszert, nem is beszélve a régóta értelmetlen kampánycsendről.

Sokunk alapállása, hogy a magyar politikai életnek a mostaninál sokszínűbbnek, plurálisabbnak kell lennie. Nem öncélból, hanem azért, hogy a töredezett magyar társadalom minél több csoportja reprezentálhassa magát a parlamentben, s nehogy egy erőcsoport gyűrje maga alá az egész országot – vagy ha ne adj' Isten ez már megtörtént volna, akkor az effajta monopolhelyzetet gyengítse. Egy jó választási törvénynek ezt a célt kellene szolgálnia, így szívesen támogatunk bármilyen olyan lépést, amely ezt a sokszínűséget biztosítja, avagy tovább fokozza. Sajnos a választási küszöb lejjebb viteléről nem nagyon esett szó az eddigi viták során (persze azon sem lennénk meglepve, ha a törvény elfogadásáig, vagy még azon is túl egy ilyen ötlet is előbukkanna a kalapból) – pedig egy 4 vagy 3 százalékos küszöb több párt számára tenné elérhetővé a parlamenti képviseletet.

A nagyobb versenyt szolgálhatja viszont a választási ajánlószelvények rendszerének átalakítása. A sokak által elavultnak tartott ajánlási megoldásra ráfért az újratervezés – a kormány még annak teljes eltörlését is meglebegtette. „Fontolgatja a Fidesz, hogy az országgyűlési választáson a jelöltállítás ne ajánlószelvény-gyűjtéssel történjen, mert az a választás bürokratikus jellegét növeli” – jelentette ki a Kossuth Rádióban Orbán Viktor. A miniszterelnök arra kérdésre még nem tudott választ adni, mi léphet a kopogtatócédula helyébe, de hangsúlyozta, hogy sokfajta megoldás létezik. A Magyar Nemzet hétfői információi szerint a kormányzatban egyetlen pont vitáját kellett még lezárni, ez pedig az ajánlószelvények rendszerének eltörlése utáni helyzet kezelése.

Kósa Lajos arról beszélt a törvény benyújtása előtt: a megszűnő ajánlószelvények helyett kétszáz feliratkozó választópolgár aláírását kell majd összegyűjteni a parlamenti választáson való képviselő-jelöltséghez. Többes jelölésre is lenne lehetőség, azaz egy választópolgár – ha előzetesen feliratkozott a szavazásra – akár két-három jelöltet is támogathatna. Az aláírásokat a helyi választási irodák ellenőriznék. Az előzetes feliratkozás lehetősége az adott választás előtt tizenöt nappal zárul majd le, de a szavazás után újra megnyílik. Így ha 2014-ben – amikor mindhárom voksolás egy évre esik – egy választópolgár, aki az országgyűlési választásra nem regisztrált, de az azt követő európai parlamenti vagy az önkormányzati szavazáson szeretne részt venni, az feliratkozhat majd azokra később is, aki pedig már egyszer regisztrált, annak nem kell ezt még egyszer megtennie.

Az immár benyújtott törvényjavaslat alapján sokat vitatott és támadott előzetes regisztráció bevezetése eldőlt. Bár a regisztráció a minél szélesebb választási részvétel, a minél több ember által gyakorolt demokratikus alapjog kívánalma felől korlátozás, szigorítás; de a viták során folyamatosan puhultak a regisztráció körülményei: minden egyes állampolgár többszöri kiértesítése, a személyesen, ügyfélkapun avagy levélben történő regisztráció lehetősége, a több mint fél év hosszúságú regisztrációs időszak, sőt, a választások után újra megnyíló regisztrációs lehetőség rugalmasabbá teszi ezt az eredetileg erősen vitatható, és igazából kellő alapossággal soha meg nem indokolt intézményt – ami még így is valószínűleg alakítani, torzítani fogja a választási részvételt, és nem a fiatalok, aktívak javára. A kormány ígérete szerint előzetes alkotmánybírósági normakontrollra küldi majd a jogszabályt, azonban a választási eljárási szabályokkal egy időben magát az alaptörvényt is módosítani tervezik, azaz megtámogatnák a feliratkozás alkotmányosságát:

A regisztráció mellett ugyanakkor a demokrácia-mérleg másik serpenyőjében ott van az ajánlószelvények eltörlése. Az eddigi rendszerben és az elmúlt időszak hosszú választójogi vitái során is állandó panasz volt a kisebb pártok részéről, hogy a kopogtatócédulák gyűjtése, azok kötelező mennyisége, a rendelkezésre álló idő rövidsége nehezíti az elindulásukat. Ahogy arról korábban Turul kolléga írt: a régi rendszer szerint 176 egyéni körzetben 750-750 (összesen 132.000) ajánlószelvényt kellett összeszedni, Az országgyűlési képviselők megválasztásáról szóló, tavaly elfogadott törvény szerint viszont 106 körzetben 1.000-1.000 (összesen 106.000) darabot kell begyűjteni. Az ellenkező híresztelések ellenére tehát már az eddigi módosításokkal sem nehezült, épp ellenkezőleg, könnyebb lett a kisebb pártok indulása (különös tekintettel a listaállítás feltételeire).

A rögtön felmerülő ellenérvek egyike, hogy így minden futóbolond és kalandor el tud indulni a választásokon, de az előterjesztés szerint 200 aláírást össze kell gyűjteniük az indulóknak, az önjelölt világmegváltóknak tehát szüksége van érdemi támogatottságra. Mindamellett fölösleges luxus és elkerülhető viták forrása lenne az, ha a jelenlegi országgyűlési képviselőknek ezt a 200 aláírást sem kellene összegyűjteniük. Még könnyebbé teszi e feltétel teljesítését, ha egy – feliratkozott – választópolgár több jelöltet is támogathat aláírásával.

A másik ellenérv, amivel találkoztam, hogy az ajánlószelvények teljes eltörlése is a Fidesznek kedvez, és a kis pártoknak hátrányos, hiszen így még jobban fragmentálódhat a politika, különösen az ellenzéki térfél. Ezek szerint a választásokon való elindulás szigorítása és könnyítése egyaránt a kormánypártoknak kedvez; sőt, bármi is történik a választójogi reform során, annak csak az ellenzékiek lehetnek a vesztesei. Egy sokszereplős választás a beágyazott kormánypártot is élesebb versenybe kényszeríti, és csak remélni tudom, hogy néhány hatalomba kövült helyi potentátot esetleg ilyen új, friss versenyzők tudnak megszorongatni 2014-ben.

A „sem így nem jó, se úgy nem jó” jellegű panaszkodást hallva, mintha az lenne az egyedüli jó választási rendszer, ami a választók és a választásokon induló jelöltek számától, a hazai és nemzetközi helyzet alakulásától, az addigi politikai és kampányteljesítménytől függetlenül automatikusan stabil többséget adna a mostani ellenzéknek. Mintha az ellenzéki pártok egy része nem is hinné el, hogy érdemes nekigyürkőzni a választási kampánynak, a szavazók és önmaguk megszervezésének, és legyőzhetők a kormánypártok, ha úgy alakul. Az új feltételrendszer adott lesz, reméljük, változatlan is marad a 2014-es választásokig: ezekben a keretekben kell felkészülnie minden pártnak a megmérettetésre.