Micsoda? Rendszerkritikus zsenge lánykákat vet börtönbe Putyin rendszere? – horgadhattak fel sokan nemrégiben, amikor a világ körül elterjedt a Pussy Riot punkbanda akciójának és az azt követő bírósági eljárásnak, majd az ítéletnek a híre. Sokan megrekedtek az első olvasatnál, mint például a szabad szólás nemzetközi védői, közöttük a felhajtást kereső első- és sokadosztályú celebek, de aztán kiderült, a helyzet azért bonyolultabb ennél.

Vannak-e a szabad szólásnak határai, és a Pussy Riot átlépte-e azokat?

Mit is kell tudnunk a Pussy Riotról? A punk, performer csajbanda a Vojna (Háború) nevű art-punk kollektívából nőtt ki. A 2006 óta létező Vojna a tüntetésektől kezdve a botrányos performanszokon át a köztulajdon rongálásáig és vandalizmusig mindenbe belement, amivel csak fel tudják hívni magukra a figyelmet. (Linkekre kattintás csak erős idegzetűeknek! Én szóltam.) Egy május elseje alkalmából élő macskákkal dobálták meg egy McDonald's dolgozóit, egy másik alkalommal egyikük fagyasztott csirkét tolt fel a vaginájába egy szupermarketben. 2010-ben egy moszkvai bíróságon háromezer madagaszkári óriáscsótányt eresztettek szabadon. 2008-ban Dmitrij Medvegyev elnökké választása alkalmából a moszkvai Biológiai Múzeumban orgiát szerveztek, amiben részt vett a Pussy Riot egyik tagja, Nagyezsda Tolokonnyikova is, mindenórás terhesen, négy nap múlva meg is szült. 

A fentiek alapján talán nem haragszanak meg ők sem, ha kortárs művészetük kötelező elismerése mellett komplett idiótáknak tartjuk az egyletet, akik megérdemelnének egy biztonságos zárt épületet, ha nem is éppen börtönt. Az akciókkal nem bírtak leállni: a Vojnából szerveződött Pussy Riot a moszkvai Megváltó Krisztus székesegyházban idén februárban maszkot viselve, gitárokkal „imádkozott” a Szűzanyához, hogy űzze el Vlagyimir Putyint, az azóta megválasztott államfőt. Oroszul nem tudunk, de a Guardian szakszerű angol műfordításban közli a szöveget: 

„Virgin Mary, Mother of God, banish Putin, banish Putin,
Virgin Mary, Mother of God, banish him, we pray thee!

Congregations genuflect,
Black robes brag gilt epaulettes,
Freedom's phantom's gone to heaven,
Gay Pride's chained and in detention.
KGB's chief saint descends
To guide the punks to prison vans.
Don't upset His Saintship, ladies,
Stick to making love and babies.
Crap, crap, this godliness crap!
Crap, crap, this holiness crap!

Virgin Mary, Mother of God.
Be a feminist, we pray thee,
Be a feminist, we pray thee.
Bless our festering bastard-boss.

Let black cars parade the Cross.
The Missionary's in class for cash.
Meet him there, and pay his stash.
Patriarch Gundy believes in Putin.
Better believe in God, you vermin!
Fight for rights, forget the rite –
Join our protest, Holy Virgin.

Virgin Mary, Mother of God, banish Putin, banish Putin,
Virgin Mary, Mother of God, we pray thee, banish him!”

Mint látható, a szöveg egy virtigli punk botrányfohász, politika- és egyházellenes kirohanás, hallhattunk már ilyet a Sex Pistols megalakulása óta sokat, sokfelé. Normális országban egy ilyen bajuszcibálással nem foglalkoznak különösebben, főleg, ha a punkok is megmaradnak a maguk keretei között, és külvárosi foglaltházakban csörömpölnek maguknak. A Pussy Riot azonban nem elégedett meg ezzel, botrányt akartak, és megkapták. Oroszország pedig nem normális ország, és erre a Vojna/Pussy Riot életműve is bizonyíték.

Viszont: bármilyen liberálisan is állunk hozzá a szólásszabadság kérdéséhez, a fenti ügyben a klasszikus liberalizmus gondolkodójához, John Stuart Millhez fordulunk: mindenki saját meggyőződésének megfelelően szabadon cselekedhessen, egészen addig, amíg az másokat nem sért, másoknak nem árt. Mill arról is írt, hogy a társadalomban élő valamennyi embernek kötelessége bizonyos viselkedési formákat betartani.

Na most, ha még így is azt állítjuk, hogy szubkultúrák félhomályában mindenki úgy lehet blaszfém és sértő, ahogy akar, aztán majd elszámol saját lelkiismeretével (vagy sem) a végső pillanatban; akkor is beláthatjuk, hogy Pussy Riot templomos akciója nem felel meg a klasszikus liberális szabadságfelfogásnak. Sőt.

*

A Megváltó Krisztus székesegyház az ortodox Oroszország különös fontosságú helye: építését I. Sándor cár rendelte el, hálaadásul annak, hogy Napóleon katonái elhagyták Moszkvát. Az évtizedeken át épült óriási templomot 1931-ben Sztálin parancsára felrobbantották, bár utána egy évig tartott a romok eltakarítása. A szovjet rendszer bukása után viszont megkezdődött az újjáépítése, a katedrálist 2000-ben szentelték fel. A Pussy Riot egy percig sem tartó punk akciójával az orosz ortodox hívők egyik központjának és a nemzeti történelem emlékhelyének nyugalmát zavarta meg.

A „szent szarozós” kántálással dúsított akció joggal okozott széles tömegekben felháborodást, megrökönyödést, sérelmet, és nem elég védekezésül a véleményszabadság szentségére hivatkozni (ha már egyébként is vallási szentségeket sértett az akció). Ott van ugyanis a prózai jog is. Ahogy a postr Az orosz ok blogja rámutat: az orosz büntetőtörvénykönyvben létezik egy, a Pussy Riot akciójára jól illő passzus: rendzavarásért (melkoje huligansztvo) ezer rubel bírság és tizenöt nap fegyház közötti büntetés róható ki. Ezek bármelyike teljesen indokolt lett volna a Pussy Riot akciója után.

A provokatőr csajok szerencsétlensége, hogy addig húzkodták az oroszlán bajszát, amíg az fel nem ébredt, így aztán az orosz igazságszolgáltatás végül példastatuálásra használta fel az ügyet, ami arrafelé nem sok jót jelent: a bíróság pénteken garázdaság vétkében találta bűnösnek a punkegyüttes mindhárom tagját. Az öt hónapja letartóztatásban lévő 24 éves Marija Aljohina, a 22 éves Nagyezsda Tolokonnyikova és a 29 esztendős Jekatyerina Szamucevics a vád szerint „vallási gyűlölet által motivált garázdaságot” követett el. A bíróság végül két év börtönbüntetésre ítélte pénteken a három performert.

*

A két éves börtönbüntetés durván túlzó: nagyobb önbizalommal rendelkező autoriter rendszerek megelégedhetnének két pofonnal, vagy épp a fentebb említett rövid elzárással avagy pénzbüntetéssel. Ugyanakkor beszédes adalék, hogy az akciók által sértett ortodox egyház az ítélet kapcsán arról nyilatkozott: „A bírói ítélet jogszerűségnek megkérdőjelezése nélkül arra kérjük a kormányt, hogy a törvény keretén belül kegyelmezzen meg az elítélteknek, annak reményében, hogy azok nem fogják megismételni az istenkáromlást”; és azt is érdemes megemlíteni, hogy a Pink Floyd gitárhős David Gilmour fiacskáját is 16 hónapra ítélték az autoriternek nem nevezhető Nagy-Britanniában, miután a diáktüntetések idején a londoni Cenotaph háborús hősi emlék brit lobogóján tarzanozott. A brit bíró a háborús halottakkal szembeni totális tiszteletlenségre hivatkozott az ítéletkor.

Megkérdeztem fiatal orosz ismerőseimet is, mit gondolnak a Pussy Riot ügyről, egyikük, Victoria azt írta magyarul: „Persze, hogy ez nem bűncselekmény, de a magatártásuk sok ember érzeteit sertette. Képzelj, hogy valami pankok vagy emók belépnek Szent István Bazilikába, vagy Szent Peter Bazilikába (Romába) és ott fognak énekelni és táncolni! Gondolom, őket is rendőrségbe viszik. Ezert én egyetértek azzal, hogy kaptak bírói itéletet, de maga a büntetést túl szigorúbbnak tekintem, én inkább közmunkákra küldtek lányokat.”

Putyin rendszerét mi elítéljük, semmilyen téren nem tartjuk példaadónak, miközben sajnálattal látjuk be, hogy Oroszországot történelme során soha nem lehetett máshogy stabilizálni, mint szigorúbb-enyhébb rendőrállami módszerekkel. De ha együtt is érzünk az elítélt punkokkal, akkor se felejthetjük el, hogy gyógyíthatatlan feltűnési viszketegségben szenvedő, minél nagyobb botrányokat szándékosan provokálni akaró arcokról van szó, akik egyáltalán nem szolgálják a putyini rendszer puhításának, domesztikálásának ügyét, ami mind az orosz polgárok, mind a szomszédos és nyugati államok érdeke lenne. Szemforgató érvelés az ítélet ellen szende ártatlanságukra vagy az anyaságukra hivatkozni, hiszen az egyikük gyereke talán még nem tudja, hogy pár nappal születése előtt orgiában tolták az anyját, és még filmfelvétel is van róla.

A Pussy Riot akciója ráadásul elindított egy igazi ostobasághullámot is, mely során a sztálini terror és az ukrajnai – előre megtervezett – éhínség több millió áldozatának (közülük mennyi is lehetett nő?) emléket állító fakeresztet láncfűrésszel vágott ki egy csöcsvillantó nő, aki a Pussy Riottal szolidaritást vállaló ukrán Femen „feminista” mozgalom nevében, a női méltóság védelmében lépett fel.

Amint arra józanabb nyugati hangok (mint a The Atlantic vagy a The National Interest cikke) is rámutatnak: a Pussy Riot tagjai feminista szabadsághősökként pozicionálják magukat, miközben a gusztustalan akciók sora sem a női egyenjogúsítás, sem az orosz demokratizálódás híveinek számát nem növeli. A Pussy Riot melletti együgyű nemzetközi liberális kampány és médiafelhajtás ráadásul infantilizálja és elcelebesíti ezeket a nagyon is tudatos(an) idióta nőket, ami egybevág a putyini rendszer szándékaival (közben már Playboy-fotózásra is hívják őket). A Pussy Riot botrányos akciói csak gyengítik az orosz demokratikus ellenzéket, miközben elfedik azok jogos törekvéseit, jogállami keretekhez és polgári méltósághoz felnövő akcióit; és elhomályosítják a putyini rendszer valódi, nem botrányt, csak igazságot kereső, hétköznapi áldozatainak ügyét is.

Ha végül tényleg két éve bevarrják a Pussy Riot tagjait, akkor talán lesz idejük elgondolkodni mindezen.