Manali jelentkezik Himachal államból. Dzsulé! Néhány hasznos tanáccsal indítok, hogy az utánunk következő nemzedékeknek jobb legyen:
1. A legesleghamarabb kopjatok le a katasztrófa sújtotta Delhiből. Ha valaki üdülése célpontjaként Delhit jelöli meg a nyári időszakban, azt ezentúl körberöhögöm.
2. Delhiből Manaliig 1100 rúpia a semi-sleeper Volvo busz. Indiai táncos-éneklős-karatés filmek, lehet röhögni, bár szerintem a Miniszter félrelép c. filmtörténeti mélypont (Orange Ways, Budapest-Kolozsvár) a felülmúlhatatlan emberkínzás. A buszon ne üljetek az utolsó sorba, mert a motorhő és a beszivárgó kipufogófüst miatt rossz lesz nektek.
3. Ne igyatok lasszit (joghurtszerű, több ízben kapható tejital) az útba eső csárdákban, mert gülü szemmel fogtok utazni, mint a Filmes.
4. Ne igyatok lasszit, mert a csárdák wc-jének színvonala a Wichmann kocsmáé alatt, pedig idáig ez volt az etalon számomra.
5. Ne vegyétek meg 40 rúpiáért a Sexy Indian Movies c. 420 perces kompilációt, mert alsóneműben dalolászó csajokat kapsz.
Reggel Tirolban ébredünk, beteszem a fülembe a goát, mert szakértő csavargók szerint goával illik megérkezni ismeretlen terepre, a látóhatár hívásának engedve. Manali kicsit csatornaszagú, kicsit szemetes, de egyesek szerint némi Cream fogyasztása után teljesen Tirol. Mindenütt jó, de legjobb nem Delhiben, ujjongva nézzük a tájat. Kétezer méter magasságban, égbemászó havas hegyek között kicsiny, alig szennyes hegyi folyó, a fenyvesben tűlevelet legelésző tehenek, tiszta levegő, vízesések, giccsbe hajló idill, baráti árak.
Dreamriver Hotel. Old Manali.
A manalii buszmegállóban kilencen préselődünk egy tibeti küllemű egyén Tata terepjárójába, de előtte kötelezően megalkudunk. Már az első szálloda is tetszik, de vérszemet kapunk, és végül a harmadikban, Manali óvárosában kegyeskedünk megszállni, fejenként 400 rúpiáért. „This is the area where the people used to smoke grass.” Delhiben a netezőben is elkérték az útlevelem adatait (némi vonakodás után bár, de odaadtam, mert hallottam már valamit a burjánzó indiai bürokráciáról). Itt viszont semmi para, adatfelvétel sincs. Igaz, wc-papír sem, de ez Indiában általános. Természetesen, mint bárhol Indiában, itt sem kapunk semmilyen hivatalos nyugtát, számlát, de valahogy mégis elműködik ez az ország (lásd azt a bizonyos Hungary-t). Kétszemélyes, tágas szoba társalgósarokkal, erkéllyel, tévével, melegvizes tusolóval, elégedetten bólogatunk, bár messze még a Nyugat-Európában legolcsóbb Etap szállodalánc színvonala. Reggeli nincs, egy régi tévé reménykedve várja, hogy bekapcsoljuk, de természetesen nem. Kilátás az alig szennyezett folyóra, a szálló vélhetőleg izraeli tulajdon, mert a földszinten levő boltocskákra (turizmus meg mosoda) héberül is ki vannak írva a cuccok. Errefelé népszerűek az izraeli világjárók, sok üzletnél, étteremnél találkozunk héber feliratokkal, igazi, 3D zsidókkal, sőt egy izraeli kiscsaj a magyar szót hallva örvendezve közli, hogy sohasem felejti el a debreceni egyetemen töltött boldog éveket. Meg hogy jó fejek a magyarok. Nem vitatkozunk.
Internet a Cafe 1947-ben (időpont? tengerszint feletti magasság?), horvát csaj a személyzetben. Ez a helyi Hard Rock Cafe, old school rocksztárok fotói a falakon, hangszerszámok, erősítő, sőt egy szitár is. A konyha sajnálatosan és sajátosan olasz, a pizza majdnem mindenben, de mégsem teljesen különbözik a pizza ideájától. Inkább a mellettünk levő Manali Chickenben eszünk: igénytelen, olcsó, finom kifőzde, kilátással a folyó túlpartján a konténereknél kukázó tehenekre. A rizs viszont rejtélyesen vegyszerízű, ezzel az ízlelőbimbós problémával már több helyen is találkoztunk Indiában. Van net, van net, van net, kilenc magyar szorong egy asztalnál és egymás fotóit lájkolja. Horvát barátnőnk megkér, hogy ha már úgyis lendületben vagyunk, lájkoljuk már az éttermüket is a fészen. Hálából népies magyar (világ)zenével honorálja törzsvendég mivoltunkat. Mivel a netfüggő társaságunk záróra után sem hajlandó távozni, villany helyett a netet kapcsolják le.
A Krém. Aki szerint a rendes magyar ember pálinkával bódul, az ugorja át ezt a bekezdést.
Este átcuccolunk a Moon Dance Restaurantba, ott nézhetjük az EB-döntőt, de már a péniszvastag rakéták szagától betépünk. Mellesleg, ki nyerte az EB-t? A fű az asztalunk mellett méteresre nő, majd' mindenki a népszerű bokorral fotózkodik. Kivéve ügyvédünket (valójában elsőéves egyetemista), szerinte egy ilyen fotó rossz startolás lenne a karrierjéhez. Furcsul, egyre furcsul, átmászik a látóteremen egy lábatlan díler. Bár mindenfelé prágai szabadsággal pödörgetnek és szívnak a helybéliek, valamint a helyi és külföldi turisták, de elvileg tilos a birtoklás is, másrészt az itteni rendőrség is szereti megvesztegettetni magát.
Maradunk még egy napot ezen a festői hippitanyán, mert egyik útitársunk hegyibetegséget diagnosztizált magán. 2000 méteren. Hm, lesznek 5000 méteres hágók is. Ahogyan a nagy francia filozófus, Nietzsche mondotta, minden hadsereg sebességét a leglassabb katonája határozza meg.
Old Manali magas részén (North End) még hagyományos paraszti életmódot is lehet látni, szagolni. Csodálatos házak, panoráma, barátságos jaktrágyaszag. Inkább ezer jakkal, mint egy tuktukossal. Déjà vu, kissé Erdélyország, szeretjük. Minden kutya a haverunk a környéken: időnként összekapnak, hogy akkor most ki a soros a vakargatást tekintve. Manali legmagasabb sarki büféjében (S. D. Rana) összehaverkodunk a soros antiglobalistával, az építészmérnök palánták tátott szájjal bámulják a csodabogarat.
You know, I'm against Americans. Mondja ő. Where are you from? Kérdem én. From America.
Öreg hippi nem vén hippi, angolt tanít a gyerekeknek, és Warren Buffet-et meg a Coca Cola-t szidalmazza. Szerinte a Coca-Cola lepénzeli a korrupt helyi vezetőket, hogy a csapból folyó víz fertőzött legyen és az emberek a környezetszennyező palackozott vizet (szállítás, egyszer használatos flakon, etc.) legyenek kénytelenek vásárolni. Van benne valami. A barátságot megpecsételő közös pipázgatás elől kitérek, mert ezen sorok írója nem felejti el azt a szörnyű eilati labirintust, ahonnan végül egy taxis segedelmével szándékozott kikeveredni, de majdnem kölcsönös, nemzetközi testi inzultus lett a fuvar vége, mert ezen sorok írója nem ismert rá a szállására. Van ez így.
Nyelvét nyújtogató szobor a buddhista templomban (Manu Temple), „Please take your shoes here”. Gátlás nélkül vásárolgatunk a helyi büfékben, rosszabb már nemigen lehet. Hát igen, India egyik pozitívuma, hogy gond nélkül megy. Filmes 50 rúpiáért megvarratja a zsebét, a javítás idejére előzékenyen a rendelkezésére bocsátanak egy érdekfeszítő kölcsönnadrágot. Filmes különböző életveszélyes fenyegetésekkel rábír, hogy az ekkor készült fotót ne osszam meg a fészen. „Badget”, hátizsákra varrható zászlók 30 rúpia, a helyszínen varrógéppel hímezik a helyi erők. Igen, magyar is van, Hungary felirattal. Ugyanitt pólóra hímzett Che Guevara, majd ilyent kap tőlem a Mandiner szerkesztősége.
Villanások.
Az izraeli, italian, continental, chinese, indian, korean, tibetan kaják mellett goan kaja rendelhető. Vadvízi lecsorgás az alig szennyezett folyóban, hegymászótúrák, mindezek nem kevés pénzért. Asztrológia és vegyesbolt. Elektromos zenék boltja, hatalmas választék, az eladó akkora pupillákkal néz, mint egy piros zsebóra. 20 rúpiáért lefotózhatjuk a mutatványos nénit: mutatványa egy hatalmas fehér nyuszi. Royal Enfield
motorok és csak Royal Enfield motorok, némelyik tárcsafékkel, némelyik Bob Dylan-nel, némelyik Om Mani Padme Hum zászlócskákkal a szarvai közt. „Welcome to the Bee's Knees”, ezt fejtsétek meg esti mese helyett. Welcome to the Hotel Grass Land. Exhibition Cum Sale. Asztabaszta. No Discount, Tension Free Shop, ezen percekig röhögünk. Környezetbarát „Local Market, Local Products”, vegyél helyit, ne szennyezd a környezetet a szállítással. A Kullu Police forgalomirányító emelvényén Vodafone reklám, ezt a szponzorációs megoldást érdemes lenne hazalopni Magyarhonba, mert akkor nem lenne kérdés, hogy kit szolgálunk és védünk. Mellesleg a helyi rendőrség a fészbúkon is lájkolható. Kukák! Igen, kedves naplóm, fonott köztéri kukák, többek között ezért oly tiszta Delhihez képest Manali. Errefelé minden sufnibolt minimum Emporium vagy Royal. Yeti Travel, megérkeztünk. 100 Pipers, English Wine and Beer Shop. Utcai „Pure Drinking Water” csap. „Please keep Manali clean and grean”, hallgassatok Fool Moon-t, én is azt teszem.
Jackass és világrekord szintű öntökönrúgás következik másnaposan, 5300 magasan.
