Mink csak amolyan plasztik-monarchisták vagyunk, akik gyerekkorukban a közép-európai térkép határait igazították ki a megfelelő irányokban; és akiknek felnőttkorukban is eszükbe jut néha, milyen is lett volna, ha II. Ottó a királyunk abban a vérzivataros múlt században. Az osztrákok rosszabb oldaláról is megvan a magunk Haynautól Amstettenig ívelő véleménye, s azért snassz lenne, ha a 16 százalékos radikáljobbos táborral rendelkező országunkra rászabadítanánk egy másikat, ahol minden harmadik ember széljobbra szavaz.
De mindezek ellenére csak megdobban a dunántúli labanc szívünk, amikor szembejön velünk az osztrák Monarchia-mozgalom híre, pont azokon a napokon, amikor a legfőbb magyar közjogi méltóság méltósága, khm, kihívásokkal küszködik.
A Die Monarchisten egy tényleg létező mozgalom a gyorselemzésünk szerint. Az osztrák monarchistákat tipikus osztrák ranghalmozó kivagyisággal Prof. Mag. Dr. Helga Vereno m. p. vezeti Obfrauként; mellette pedig Harald Sorger m. p., mint Stellvertretender Obmann szervezi a mozgalmat. Önmeghatározásuk szerint a svarcgelb szövetség (SGA) egy demokratikus, szociális és hazához kötődő erő, amely egy nemzetek feletti, jövőorientált polgári mozgalom. Visszaállítanák a parlamentáris monarchiát, és demokratikus úton újra szorosabbá szőnék a dunai monarchia utódállamainak együttműködését. A fiatal szerveződés a társadalom minden rétegét megszólítaná, pártállástól függetlenül, és keresik a kapcsolatot a régi Monarchia tagállamaiban élő, hasonló érdeklődésű szervezetekkel.
Tanácskozik az elnökség
Rendes mozgalomhoz illően már évekkel ezelőtt kibocsátottak egy manifesztumot, melyben leszögezik, hogy a monarchia Ausztria, Csehország, Magyarország, Szlovákia, Szlovénia és Horvátország szövetségét jelenti, de további területek magába foglalása sem elképzelhetetlen számukra (számunkra sem!). A lelkes mozgalmárok akkurátusan felsorolják a Monarchia újjáalakítása elleni és melletti érveket, de nem találnak igazi indokot, miért is lenne ördögtől való ötlet Közép-Európa demokratikus újraegyesülése egy demokratikusan újraegyesülő Európában. Megállapítják: „Közép-Európa egy soknyelvű család, ahol a Habsburg-birodalom idején nemzedékeken keresztül megteremtettek egy egyedülálló kulturális teret, közös és eltérő hagyományokkal”.
A svarcgelb aktivisták szerint Közép-Európának a nacionalizmusokon túllépve mind kulturálisan, mind politikailag újra meg kell találnia önmagát. Az uralkodó pedig ennek az új egységnek a szimbóluma lehetne, számos koronájával a sokféleséget is reprezentálva. Az osztrák mozgalmárok elismerik egyes rég meghalt császárok hibáit; tudják azt is, hogy a Habsburg-birodalom több utódállamának a Szovjetunió által irányított rezsimek alatt kellett szenvednie; ugyanakkor úgy vélik, egy új monarchia alkalmas lehetne arra is, hogy a kisállamok együttes erővel lépjenek fel saját érdekeikért az EU-ban. A Tolerancia fejezet alatt pedig kikérik maguknak, hogy baloldalról fasisztáknak vagy klerikális bolondoknak nevezzék őket.
Az osztrák Monarchia-mozgalmárok csinos kis brosúrával és letölthető matricával is terjesztik igéiket, amiket nyilván jól megbeszélnek a sör und virslis összejöveteleiken. Jól teszik. Lehet, hogy a Monarchia újraalapítása csak egy színes, bolondos, romantikus álom – de a szétszabdalt közép-európai térség fizikai és szellemi határainak lebontása, a századokon keresztül Trieszttől Bukovináig, Krakkótól Montenegróig fennálló kulturális egység újrafelfedezése és a kapcsolatok újraszervezése egy világos, logikus és pofonegyszerű program lehetne minden hagyományban és szabadságban élni akaró közép-európainak. Kár, hogy Közép-Európa népei általában mindent választanak, csak nem a logikus és pofonegyszerű megoldásokat.
