Egy hét múlva kell leadnia az LMP-nek a legalább 200 ezer érvényes aláírást tartalmazó íveket ahhoz, hogy legyen népszavazás a párt által feltett négy kérdésben. Az LMP helyzetjelentése szerint már több mint százezer aláírást gyűjtöttek össze a kitelepüléseiken, s bíznak benne, hogy egy nagy hajrával összejöhet a szükséges mennyiség. Mi lesz ebből? Mi lehet ebből? Érlelődik már bennem egy ideje ez a poszt, alapvetően három forgatókönyvet tudtam volna elképzelni, de most már annak is komoly esélyét látom, hogy mindhárom tévedés, és egy negyedik valósul meg.
1. Az 1990-es elnökválasztási népszavazás
Az LMP népszavazási kérdéseit először olvasva egyből ez a kevésbé ismert voksolás ugrott be. Összejött a szükséges mennyiségű aláírás (vélhetően nem kis részben az MSZP támogatásának köszönhetően), a népszavazáson azonban mindössze a választásra jogosultak 14 százaléka vett részt, azaz teljes érdektelenségbe fulladt. Annak ellenére, hogy 1990-ben még egyáltalán nem lehetett közéleti apátiáról beszélni, még ha a nyár biztosan rosszat is tett a részvételi hajlandóságnak. A közvetlen vagy közvetett elnökválasztás láthatóan hidegen hagyta a választókat, s szerintem az LMP kérdései is könnyen juthatnak hasonló sorsra – ha sikerül egyáltalán eljutni a népszavazásig (lásd a +1. forgatókönyvet).
2. 2004. december 5.
A 2004-es, a határon túli magyarok kettős állampolgárságáról és a kórházprivatizációról szóló népszavazás 37 százalékos részvétel mellett eredménytelenül végződött (az eredményességhez az összes választásra jogosult 25 százalékának plusz egy főnek az egyforma voksa kellett volna, a kórházprivatizációs kérdésben közel volt ehhez az igenek száma, a kettős állampolgárság esetében a szavazók közötti relatív többség is épp csak összejött). Ha sikerül eljutni a szavazófülkékig, akkor ez a részvételi arány szép eredmény lenne az LMP számára, hiszen gondoljunk bele: a Fidesz aligha fogja különösebben szavazásra ösztönözni táborát. Egy ilyen forgatókönyv biztosan nem lenne nagy azonnali hatással a politikai piacra, esetleg hosszabb távon érződhetne a hatása. Érdemes belegondolni: a 2004-es kettős állampolgársági kudarcra mindössze néhány évvel, 2010-re odáig jutottunk, hogy a vérgyurcsányista élcsapaton és Szanyi Tiboron kívül senki sem szavazott nemmel az egyszerűsített honosítási eljárásra. Az LMP kérdéseiben ugyan közel sem érzek hasonló potenciált, mint a határon túli magyarok ügyében, de ez akkor is szép példája egy politikai esemény rövid távon nem látható következményeinek, jelentőségének.
3. A szociális népszavazás
A Fidesz 2008-as népszavazása nagyon magas részvétel mellett eredményes volt, mindhárom kérdésben elsöprő győzelmet aratott az ellenzéki párt álláspontja. Addig is sejthető volt, hogy az MSZP-SZDSZ kormánynak nem túl fényesek a 2010-es kilátásai, de ez a szavazás ejtett végzetes sebet a kormányzó koalíción: előbb az SZDSZ lépett ki a kormányból, aztán Gyurcsány Ferencnek is mennie kellett, végül az MSZP megsemmisítő erejű vereséget szenvedett a választásokon, az SZDSZ pedig már a választásokig sem jutott el. Az LMP nyilván ezt a szcenáriót szeretné megvalósítani, erre azonban gyakorlatilag nulla esélye van: sem a kérdésfeltevés, sem a közhangulat (az esztergomi, tényleg elképesztő állapotok is csak 35 százalékos részvételre voltak elegendők), sem a szervezeti háttér nincs meg hozzá.
+1. Aláírások hiányában nem lesz Népszavazás 2012
Az aláírásgyűjtés bejelentésekor azt gondoltam, ennek is van némi esélye. Aztán amikor elindultak, nekem úgy tűnt, hogy össze fog nekik jönni. A friss számok alapján viszont megint úgy érzem, hogy könnyen lehet, hogy már a népszavazás előtt megbukik a produkció. Ha tényleg csak 100 ezer körüli szignójuk van, akkor nem sok reményt látok rá, hogy a maradék 100-120 ezret ebben a néhány napban sikerülne összeszedni – a gyűjtés mindig az első időszakban a legkönnyebb. Ezt jól mutatja, hogy kezdetben sorok álltak az LMP-s standoknál, most meg általában látványosan unatkoznak a standoló aktivisták/diákmunkások. Mit tehet ilyenkor az LMP? Emeli a tétet: „Új szakaszába lép az új ellenállás. Akinek eddig tartalmi fenntartásai voltak, azoknak azt üzenem: mi komolyan vesszük a kérdéseket, de innentől a népszavazás már nem a kérdésekről szól, hanem arról: el kell zavarni a kormányt.” De ha nagyobb a tét, akkor többet lehet veszteni is.
Ilyenkor jönnek a kétségbeesett, önámító lépések, például a szakszervezetekhez intézett segélykiáltás. Aki bármit is alapoz a szakszervezetekre, az légvárat épít (éppen ezért légvár az egész Szolidaritás). A szakszervezetek társadalmi támogatottsága épp úgy halovány, mint szervezettségük: még a közszférában is nagyon alacsony a bizalmi indexük, izgalmasabb kérdésekre is nehezen szednének össze számottevő mennyiségű aláírást, nem hogy a 18 éves tankötelezettségre (aminek támogatottsága a tanárok körében finoman szólva sem egyértelmű).
Jelenleg a legnagyobb valószínűsége a +1. szcenáriónak van, ami a II. kerületi vesszőfutás után újabb nagy kudarc lenne az LMP számára – nem is annyira a kormánnyal, sokkal inkább a váltópárttal, az MSZP-vel szemben.
