Már az sem volt teljesen egyértelmű, hogy tavaly novemberi távozásuk után a gyurcsányista képviselők nem alakíthatnak rögtön frakciót az Országgyűlésben. Bár az MSZP is mindent megtett, hogy a Demokratikus Koalíciónak ne legyen könnyű a parlamenti lét, az alkotmányügyi és ügyrendi bizottság döntése kellett ahhoz, hogy az azonnali frakciózás helyett fél év függetlenségre kárhoztassák Gyurcsány Ferencet és maroknyi csapatát. A házszabály alapján szerintünk nem volt törvényszerű, hogy így kellett lennie, de hagyjuk most az erősen esemény utáni jogászkodást.
A Lázár János és Gulyás Gergely által jegyzett fideszes törvényjavaslat azonban a féléves moratórium leteltét követően is megakadályozná, hogy a Demokratikus Koalíció frakciót alakítson. Ez a lépés sem a tisztességes politikai versennyel, sem a kialakult országgyűlési szokásjoggal nem egyeztethető össze. Gulyás szerint az a cél, hogy azok a pártok, akik nem lépték át az 5 százalékos küszöböt, ne alakíthassanak frakciót:
Ezzel önmagában nincs is baj – minden további nélkül lehet ilyen szabályt hozni a következő ciklusra vonatkozóan. Gyurcsányék viszont azzal a tudattal léptek ki a szocialista frakcióból, hogy legkésőbb fél évvel később saját képviselőcsoportjuk lehet. Az új frakció nem lenne példátlan a '90 utáni magyar politikatörténetben, 1996-ban az MDNP is úgy hozott létre önálló képviselőcsoportot, hogy korábban semmilyen választáson nem mérette meg magát. Igazán kicsinyes húzás lenne elvenni a Demokratikus Koalíciótól ugyanezt a lehetőséget.
Baracskai József, Ficsor Ádám, Gyurcsány Ferenc, Kolber István, Molnár Csaba, Oláh Lajos, Szűcs Erika, Vadai Ágnes, Varju László és Vitányi Iván. Miért ne lehetnének ők a hatodik parlamenti frakció, minden demokrata és politikabuzi örömére?
