Csak a Facebook kell a most felnövő, rendszerváltás után született generációnak, amely nem igényli a nyomtatott, de még az online sajtót sem – derült ki egy Magyarországon készült felmérésből. Több mint 10 ezer pályakezdő és több mint 16 ezer tapasztalt munkavállaló válasza szerint az 1992 után születettek informális utakon tájékozódnak szívesebben, a hivatalos forrásokat háttérbe szorítva.
A ma a harmincas éveiben járó X generáció, és a húszasaikat taposó Y után a Z-t sokat becézgeti a köznyelv és a tudomány. Az abc szerinti sorban őket megillető Z mellett a D, mint digitális, M, mint multitasking és a C, mint connected, vagyis csatlakozott nemzedék megjelölés is használatos. Szintén ők azok, akiket 9/11-eseknek és dotcom korosztálynak is hívnak, de a sok név mind egy dologra utal: ők a globális falu első gyermekei, akiket születésük óta digitális környezet vesz körül.
Többségük feltehetőleg a kézírással egy időben tanult meg gépelni, és a számtan mellett sokuknál a számítógép kezelése is alapkészséggé vált. Gyermekkoruk digitalizációval való összefonódása szabadidejük után a kapcsolataikban is meghatározóvá vált, és az internet megjelenése ezt csak fokozta. Míg az Y-okat csak tiniként érte el a csetszobák felszabadító arctalansága, addig a Z-k már az általános iskolai szocializáció egy részét is a weben keresztül bonyolíthatták (konfliktuskezelő képességük ezért egyes kutatók szerint kevésbé kifejlett, önképük, egójuk viszont erősebb). A személyes kapcsolatok átalakulása, az érzelmi inkontinencia, a koraérettség, az intim szféra fogalmának átalakulása azonban negatív mellékhatásokként jelenhetnek meg – és ezt a korosztály maga is érzi. A közösségi hálók folyamatos terjedése, a szolgáltatók szélesedő kínálata pedig tovább erősíti a folyamatot (annak ellenére, hogy Facebook-profil csak 13 éves kor felett hozható létre).
A gondolkodás, a logika és a koncentrációs képesség megváltozása, valamint az intolerancia egyre jellemzőbbé válik a legfiatalabb nemzedékek körében. Egészen biztos, hogy a jövő felnőttjeinek legalapvetőbb elvárása lesz az azonnali és pontos értesülés – könnyen fogyasztható, gyors formában. A táblagépek a játékosság igényét is egyre nagyobb arányban ébresztik fel. A digitális média hónapról hónapra próbálja utolérni az ilyen irányba mutató egyre jelentősebb igényeket. Nemcsak a hírszolgáltatóknak, de a szórakoztatóiparnak, sőt az oktatásnak is fel kell (kellene) vennie a versenyt. A fizikai mivoltukban jelen lévő játékok és a tankönyvek egyre kevésbé kötik le a villódzó képekhez, másodpercenként érkező hang és képeffektekhez szokott tizenéveseket.
A nonstop elérhetőség, az egyéni lájkolással vagy az ismeretség visszaigazolásával fontosnak nyilvánított információk állandó áramlása megszokottá és pótolhatatlanná vált. A fiatal közösségi média-felhasználók preferenciáinak megfelelően – saját maguk által – összeállított hírfolyamot részben sem helyettesítheti nyomtatott sajtóanyag, de még a gyakran frissülő online média sem. Nem állítható ugyanakkor, hogy a '92-95 után születetteket nem érdeklik a világ hálószerűen összefonódó mindennapi eseményei – hírfogyasztási szokásaik életkorukból adódóan is kiforratlanok lehetnek még.
A Facebookra korlátozódó tájékoztatás nem feltétlenül jelent szűklátókörűséget sem – ahogy azt a felmérés sugallhatja. A követhető oldalak végtelen száma, a megállás nélkül frissülő üzenőfal az információáramlás legteljesebb forrását kínálja napjainkban. A 438 millió napi szinten aktív felhasználó (amely szám egyre nő) megállás nélkül ontja magából a szöveg-, kép-, hang- és videóanyagokat, elárasztva ezzel követői képernyőjét. Nem beszélve a cégekről, nagyvállalatokról, amelyek mindent megtesznek a Facebook-oldalukon a rajongók gyűjtésére és megtartására. E cégeknél fokozatosan jelenik meg a kizárólag a közösségi hálóra szánt – igényes – tartalmak előállítása, amelyekkel új munkakörök is létrejönnek. A cégek igyekeznek maximálisan kihasználni az egyre jobb lehetőségeket.
Ma már az is lehetséges, hogy a felhasználó anélkül szabaduljon meg az unalmassá váló rejtett reklámoktól, hogy annak előállítója lájkot veszítene, azaz a kapcsolat teljesen megszakadna: egy kattintással elérhető lett a hírfolyamból való törlés is. Az egyéni hírfolyam összeállításának lehetőségét javítja az érdeklődési listák létrehozása. A barátok listázása, és az érdekes idegenek követése után ez az a lépés, ami miatt a Z-generáció mellett az Y és az X is egyre kevésbé tud majd leszakadni a közösségi hálóról. Az interest listek, vagyis érdeklődési listák segítségével már bárki rovatokra bontott saját újságot állíthat össze magának, időről időre tetszőlegesen variálva azt.
Így aztán az egyéni – akár fiatal – felhasználók nemcsak barátaikat, de a minőségi (hír)anyagok összeállítóit is egyre nagyobb számban kezdik majd követni, remélve, hogy lájkjukért cserébe szórakoztató módon csomagolt információkat kapnak. A nagyvállalatok médiában kialakuló szórakoztatóiparával a híroldalak csak lassan tudják felvenni a versenyt, de minden bizonnyal arra kényszerülnek előbb-utóbb, hogy hasonló irányba alakítsák profiljukat. Mert minden a felhasználóért történik – aki pedig egyáltalán nem lesz kevesebb attól, hogy nem mozdul a Facebookról. Sőt.
