Az elmúlt hetek eseményei felidézték bennem egy tapasztaltabb történész kolléga véleményét arról, hogy lehet-e politikai beállítottság alapján szelektálni a történelem iránt érdeklődök között. A lakonikus válasz szerint „vannak, akik tudják, és vannak, akik olvassák” a történelmet. A nemzetközi, diplomáciai porondon és az európai sajtóban Magyarországról és/vagy annak vezetéséről az elmúlt hetekben megjelent vélemények valóban elgondolkodtatóak voltak ebből a szempontból is. Mennyire ismerik itthon és külföldön azt az ezeréves történelmet, amire ultima ratióként hivatkozni lehet egy-egy politikai vitában? Honnan szerezzük történelmi ismereteinket, vannak-e bejáratott közvetítői a történelem-tudománynak a társadalom felé?
A nagyközönségnek szánt történetírás zászlóshajói a népszerű formában megjelenített, tudományos alapossággal feldolgozott témákat kínáló történelmi magazinok. A történelmi témájú újságok piacán elsőrangú a kínálat. Szerencsés helyzetben vagyunk azért is, mert a legtöbb történelmi újság követi az arany középút mindenkor kínálkozó ösvényét, politikai értelemben is. Ez nem világnézeti semlegességet jelent, inkább pluralizmust a szakmaiság határain belül. Annak ellenére, hogy a fizetőképes kereslet csökken és az előállítási költségek nőnek, a történelmi lapok kínálata folyamatosan bővült az elmúlt évtizedben. Ez a csökkenő nyomtatott sajtópiacon eleve nagy figyelmet érdemlő tény, és jelzi, hogy a magyarok egy része igenis nyitott akár saját közelmúltja megismerésére is. Az éles verseny a szereplőket a színvonal emelésére ösztönözte. A napi túlélésért folyó konkurenciaharc eddig mentes a sárdobálástól és személyeskedéstől, ami nem mellékes, kedvező jelenség. A folyamat eredményeként oda jutottunk, hogy a történelmi témájú népszerű sajtó európai összehasonlításban is megállja a helyét.
A magyar lapok nem maradnak el megjelenésben és tartalomban a nemzetközi példáktól. A Rubicon a rendszerváltáskor született, a havonta megjelenő újság évek óta tudatos témaválasztásával csalogatja az olvasókat. Szinte az összes magyar sorskérdés terítékre került az elmúlt húsz évben, mindez tudományosan, folyamatos megjelenésbeli és tartalmi fejlődés mellett. A Rubicon január-februári kiadása egy impozáns (dupla)szám, témája nem kevesebb mint 1100 év magyar történelmének mérlege. A lapszám bevallottan a Nemzeti Galéria történelmi festmény kiállításának rubiconos továbbgondolása. A 134 oldalas kiadvány három síkon vizsgálja ezer év történetét. Teszi ezt egységesen, szórakoztatóan és befogadhatóan. A legterjedelmesebb rész történelmi korszakokról ad esszészerű összegzést. Az esszékhez kapcsoltan egy-egy korszak jogtörténeti, alkotmányos alapvetéseit is megismerhetjük az Intelmektől az 1949-es alkotmányig. Harmadik vezérfonal egy-egy történelmi korhoz illeszkedő festmény bemutatása, valamilyen érdekes aspektusból. Nem nehéz megjósolni, hogy a gyűjtők kedvence lesz ez a szám. A külalakjában is élményszámba menő kiadvány méltó az eseményhez.
Másik személyes kedvencem a Várak, kastélyok, templomok című lap. A kéthavonta megjelenő, pécsi kiadású örökségturisztikai magazin évek óta az épített, történelmi emlékek kedvelőinek kötelező olvasmánya. Az épített örökségek témájában megkerülhetetlen a Műemlékvédelem folyóirat. Viszonylag fiatal lap, de kiemelendő a Múlt-kor kiadványa: a brand az online világából érkezett előbb a televízió, majd a nyomtatott sajtó világába. A nyomtatásban negyedévente megjelenő lap jól ötvözi a történelemben rejlő, hazánkban még kiaknázatlan kereskedelmi és médialehetőségeket. A História 1979-ben jelent meg, iskolateremtő elsőként a népszerű történelmi magazinok közül. A kiadvány főként a Történettudományi Intézet kutatóinak fóruma volt. A lap éppen ennek a színvonalnak köszönhetően maradt meg a piacon. A legfiatalabb szereplő a BBC History magyar kiadása, amit egy hazai kiadó gondoz. Az erőteljes, bulvárlapokat idéző kampánnyal megjelent lap sajátossága, hogy kevés a hazai tartalom, mondjuk egy világtörténeti magazintól ez várható is.
És a kedves olvasók milyen kiadványokból merítik történelmi ismereteiket?
