Az Európai Bizottság tegnapi döntése nagyon szigorú. Akkor is példátlan, ha egyelőre csak fenyegetés, és nem feltétlenül esik el miatta Magyarország kohéziós forrásoktól. A bizottsági döntésről szóló kormányzati megnyilatkozásból érdekes módon hiányzik az elmúlt nyolc év fordulat. Pedig most aztán igazán lenne miért pörgetni a nyolcévezést.
Elég csak ellátogatni a Bizottság honlapjának megfelelő oldalára, a folyamatban lévő túlzott deficit eljárásokat összegző táblázata sok mindent elárul:
Magyarország ellen folyik messze a legrégebb óta ilyen eljárás. 2004. május 1-jén csatlakoztunk az EU-hoz, május 12-én már döntött is az Európai Bizottság, hogy hazánk ellen is túlzott deficit eljárást kezdeményez.
2004 óta elfogyasztottunk néhány kormányfőt, gyorsan összeszedtem, ki hány költségvetés tervezéséért és végrehajtásáért felelt 2004-től 2012-ig:
| miniszterelnök | büdzsé tervezése | büdzsé végrehajtása |
| Medgyessy Péter | 2004 | 2004 |
| Gyurcsány Ferenc |
2005, 2006, 2007, |
2004, 2005, 2006, 2007, 2008, 2009 |
| Bajnai Gordon | 2010 | 2009, 2010 |
| Orbán Viktor | 2011, 2012 | 2010, 2011, 2012 |
Mindenekelőtt emlékezzünk meg Medgyessy Péter és az MSZP-SZDSZ történelmi bűnéről, a száznapos programról (amit ostoba módon a Fidesz is megszavazott, de ettől még a kormányzati felelősség a kormányé), ami hosszú-hosszú időre hazavágta a magyar költségvetést egy nyomorult önkormányzati győzelemért. Azt is érdemes megemlíteni, hog Gyurcsány Ferenc és felesége már ebben az időszakban is jelentős befolyással bírtak a kormányzati politikára.
A miniszterelnökök közül egyértelműen Gyurcsány nevéhez fűződik a legtöbb (deficites) év a kérdéses időszakban. Érdemes felsorolni a nagy reformer országlásának, a 2004-2009 közötti időszaknak a költségvetési hiányszámait: 6,4%, 7,9%, 9,3%, 5,0%, 3,7%, 4,4%. Minden évben meghaladta a 3%-ot, többnyire brutálisan (3% alatti hiány esetén megszűnhetett volna az eljárás, legfeljebb később újraindult volna).
A korábban is éveken át kormánytag Bajnai miniszterelnöksége jelentős részben a szocialista-liberális kormányzás legkárosabb vívmányainak (13. havi nyugdíj és barátai) eltakarításáról szólt, viszonylag fegyelmezett költségvetési politikával. A mítosszal szemben azért csak viszonylag, mert például a 2009-es, jórészt Bajnai kormányozta évben a hiány Oszkó Péter fogadkozása ellenére jócskán meghaladta a tervezettet és (az Eurostat számai szerint) 4,4%-osra sikeredett. És utódaik dolgát sem tették olyan nagyon egyszerűvé.
Az Orbán-kormány aztán hiába tartotta alacsonyan (2011-ben talán 3% alatt) a hiányt, azt az Európai Bizottság – teljesen érthető módon – az egyszeri tételek miatt nem fogadja el, továbbra sem látja, hogy képesek lennénk azt huzamosan a 3%-os plafon alatt tartani. Orbánékat nem érheti különösebben váratlanul, hogy a becsatornázott magánnyugdíjpénzek nem oldották meg a túlzott deficitet, s a mostani kormány felelőssége, hogy nem biztosította, hogy azokat nem számítva is olyan számokat érjünk el, amikkel kikerülhetünk az eljárás alól. Így aztán most az a nehéz feladat vár a kormányra, hogy (az eddigi bevételnövelő válságadók és egyebek után) a költségvetés kiadási oldalán is jelentőset húzzon, miközben az egészségügy, a BKV vagy éppen a MÁV évtizedes, tíz- és százmilliárdos trágyakupaca éppen készül ránk omlani. Az amúgy is életveszélyes mutatványt csak tovább nehezíti a Fidesz álszent és önámító nemmegszorítás álláspontja, aminek még az ellenzéki politizálásával ágyazott meg, rendkívüli bölcsességről és előrelátásról téve tanúbizonyságot.
