Ugye, emlékeznek még arra, amikor az MSZP-közeli nagyvállalkozó, Hujber Ottó közfelháborodásra szalmaerőművet akart építeni Szerencsen? Szerencsére nem jött össze, és ha másra nem is, arra legalább jó volt az ügy, hogy összefogásra késztesse a Tokaj-hegyaljai borásztársadalmat, akik szépen, udvariasan emlékeztették a kormányt, hogy bár Tokaj-Hegyalja 2002 óta a világörökség része, nincs rendezve a borvidék jogi védelme. Most végre rendezték: történeti tájjá nyilvánította a tokaj-hegyaljai történelmi borvidéket a nemzeti fejlesztési miniszter.
Huszonhét hegyaljai település: Abaújszántó, Bekecs, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Bodrogolaszi, Erdőbénye, Erdőhorváti, Golop, Hercegkút, Legyesbénye, Makkoshotyka, Mád, Mezőzombor, Monok, Olaszliszka, Rátka, Sárazsadány, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szegi, Szegilong, Szerencs, Tarcal, Tállya, Tokaj, Tolcsva, illetve Vámosújfalu profitálhat a döntésből. Elsőre persze bonyolult kérdés, hogy azon túl, hogy Tokaj-Hegyalja egyrészt történelmi borvidék, másrészt a világörökség része, mi újat tud még mutatni, és egyáltalán mire jó a történelmi táj kategória.
Leginkább arra, hogy végre jogilag is a helyére került a régió. „Az elmúlt ezer év alatt kialakult szőlőművelési hagyományok érintetlen, eredeti formában továbbélése, a terület évezrede tartó egysége a tokaj-hegyaljai történelmi borvidéket egyedülálló értékké teszi, ezért még fokozottabb jogszabályi védelemre van szüksége” – áll az indoklásban. Most már tényleg csak a hegyaljai embereken múlik, mihez kezdenek ezzel az örökséggel, vissza tudják-e állítani Tokaj-Hegyalja régi fényét, amit a negyven év szocializmus, tömegbor-termelés sikeresen lerombolt?
Szerencsére most sem kell félteni Rákóczi népét. Több település és számos borász már elindult ezen az úton – kétségtelenül Mád jár az élen. Sokak számára ismerősen csengenek Szepsy István, Demeter Zoltán, Orosz Gábor, Lenkey Géza, Gergely Vince, Demeter Endre, a Royal Tokaji vagy éppen Barta Károly borainak címkéin a Mád környéki dűlőnevek: Birsalmás, Becsek, Urbán, Király, Kakas, Szent Tamás, Nyúlászó, Úrágya, Veres. Olyan borok készülnek ezekről a dűlőkről, melyek azon túl, hogy kifinomult és összetett ízvilágukkal remekül elszórakoztatnak és elgondolkodtatnak, kitűnően mutatják be termőhelyük jellegzetességeit is.
Roger Scruton írja nemrég magyarul is megjelent, Iszom, tehát vagyok című könyvében, hogy karosszékében, pohárról pohárra ismerte meg Burgundia falvait, a pinot-kat kortyolgatva pedig pontosan meg tudja mondani, mi hol merre. Van egy jó hírem: ugyanezt a furmint is tudja, egy sor furminttal a Zempléni-hegység településeit is be lehet járni. A bor azonban nem minden, és ezt Hegyalján is tudják páran. A téma szakértője, Alkonyi László így ír erről:
A tokaji jövője nem borászati kérdés! Számolják össze egy hegyaljai településen az istentiszteleten, vagy a misén a megjelenő borászokat: hol s kik próbálják egyben tartani a közösségek maradékait. Egyedül nem megy, álljon akármilyen prés is a feldolgozóban, ragyogjon bármilyen remek bor is a palackban. A pék, a halász, a cukrász, a tanár, a kertész, a napszámos és a bolti eladó nélkül nem fog sikerülni a nagy áttörés. (...)
Önök szerint hány külföldi gondolkodik el azon, hogy milyen jó volna Tokaj-Hegyalján vagy Egerben élni? Sajnos a legtöbb borissza számára még Tokaj is csak egy olyan borvidék, ahová a bátrak életükben egyszer eljönnek, mintha valahová Közép-Ázsiába mennének. Néznek hármat, csodálkoznak kettőt, aztán hazamennek és kipipálják: ez is megvolt. És nem jönnek vissza többé, mint álmaik földjére, ahol majd egyszer élni fognak, ahol reggelente friss tejet isznak a szomszédban, ahol ropogós, illatos kiflit vesznek a péknél és a piacon megismeri a kedvenc hentesük. A magyar bor megmaradt egy egzotikus, távoli földnek, ahol kiváló borokra lehet lelni, ahol nagy egyéniségekkel lehet találkozni, de ami alapvetően jól van ott, ahol van: kellőképpen messze, hogy izgalmasnak tűnhessen.
Jó borokat sem könnyű készíteni, de az igazán küzdelmes munka a fiatalok megtartása, az innen elköltözők visszahívása és a tenni akaró, kreatív emberek idecsábítása lesz Hegyalján. Már vannak biztató lépések, és olyan emberek, akik munkásságukkal és hozzáállásukkal rengeteget tesznek ezért. A kritikus tömeg persze még nincs meg, de ha egyszer összejön, Tokaj-Hegyalja megállíthatatlan lesz. Méltó régi nagy híréhez.
PS: ma délután Nagy Furmint Február kóstoló lesz a budapesti Vajdahunyad várában, több tucat Tokaj-hegyaljai pincészet részvételével. És a mai nappal elindult a Mandiner.bor próbaüzeme is, sok-sok borral, hírrel, videóval, véleménnyel és bloggal.
