Ha fel akarunk engedni a legfagyosabb napokon, ha a tavaszi Luxembourg-kertbe képzeljük magunkat a késő esti Nyugati aluljáróban, akkor felírhatunk három pirulát magunknak a következő hetekre. A Nouvelle Vague az évek során osztódással szaporodott, és a francia zenekar volt énekesnői már saját bandával és egyéni ízlésüket követve építgetik karakterüket és karrierjüket. Februárban, márciusban és áprilisban is találkozhatunk velük az A38-on.

  Marc Collin és Olivier Libaux tökéletesen pozicionált szórakoztatóipari terméket állított elő a Nouvelle Vague-gal: több évtized alternatív popszámainak franciás, latinos, sanzonos, bossa novás átirataival meghódították a közönséget – a sznobokat, a sznobellenes sznobokat és az egyszerű zenekedvelőket egyaránt. Még azok is, akik észlelték az egész projekt kimódoltságát, elismerhették – legalább maguknak –, hogy a Nouvelle Vague működik. A jó ízlésű zenészek mellett az egymást váltó és válogatottan bájos, karakteres énekesnők voltak azok, akik igazán el tudták adni ezt a valójában egyszerű feldolgozászenekart a nagyközönségnek, lihegő rajongóknak és fanyalgó kritikusoknak egyaránt.

  A Nouvelle Vague-gal töltött évek után a lányok elkezdték keresni a saját útjukat: a karcosabb blues-rockot és minimalista rockabillyt játszó fekete vamp Phoebe; a sanzont és folkot éneklő, selypítő, szende barna Melanie és a játékos, kajla poppal kísérletező szőke vadmacska Nadeah most egymás után jön Budapestre, az A38-ra. Február 18-án Phoebe Killdeer lép fel a The Short Straws nevű zenekarával; március 10-én Melanie Pain; április 14-én pedig Nadeah érkezik, utóbbi a Hollywood Mon Amourral a budapesti hajó gyomrába.

  A nő, háromszor.

*