Ex-szovjet teherhajón lépnek fel a legbájosabb tolvajok ma este Budapesten. Az A38 imbolygó deszkáin néhány szerény faszi és néhány cserfes énekeslány varázsol párizsi hangulatot a nagyérdeműnek. A Nouvelle Vague ismert, kevéss ismerté vagy teljesen elfeledett, nyolcvanas évekbeli new wave-dalokat ad elő minimalista chanson vagy bossa stílusban. Mondjuk ki: szimpla tribute-zenekarról van szó, de a Nouvelle Vague körül kisebb kultusz alakult ki, még az itthoni frankofon / zenefaló értelmesség körében is.
Minek köszönhető mindez? A zenéjüket belengő gall hangulatnak, a kiváló ízléssel rendelkező zenészeknek és az erősen francia akcentussal éneklő hölgyeknek. A Nouvelle Vague olyan, mint egy aláfestő zene egy soha meg nem valósuló lamúrhoz, amiben mondjuk svájcisapkás, lakkcipős párizsi festőlánynak vallanánk szerelmet a Jardin du Luxembourgban, egy májusi alkonyon. Hogy ez giccs? Az hát. Pont annyira, mint a Nouvelle Vague zenéje, amiben andalító zsongássá válnak a jó öreg punk, szintipop és alternatív zenei tételek, a Depeche Mode-tól a Clash-en át az utánozhatatlan Billy Idolig.
Esti koncertjükön minden mértéket meghaladó jónő-felhozatalra számíthatnak férfiolvasóink. Az oda elmerészkedő női olvasóinkat szerelemre gyúló férfiakra figyelmeztetjük. Akik pedig foglaltak, azok a színpadra figyelhetnek, ahol a következő dalok biztosan elhangoznak majd.
Dance With Me
Love Will Tear Us Apart
Too Drunk To Fuck
Don't Go
Dancing With Myself