Brit tudósok kutatása szerint az ember nem szívesen árul egy gyékényen konzervatív Deutsch Tamás-falinaptárt mélyen demokrata Pa-Dö-Dö hanghordozóval. Ragaszt viszont Suzuki jelvényre demonstratívan vizelő piktogramos matricát osztályharcos alapon. Különös belső kényszer: döntsd el, melyik oldalon állsz! Szemezgetés nincs, kompakt egységként kell villantani meggyőződésedet.

  Alapbeállításaimra tekintettel talán ezért is hallgattam eddig mélyen arról, hogy napi hírfogyasztóként, egyebek mellett aktív Klubrádió hallgató is vagyok, az inkriminált idősávban Bolgár Gyuri bácsival titkos jin-jangként fonódok egybe az éter hullámain; ez tehát egy öles coming out is itten.

  Tudom, a Klubrádió egy Matuz Józsefnére erősített vörös farok. Kiszámíthatóan csóvál, végzi feladatát, ám eközben a köztársaság barátainak aktuális hogylétéről, gondolkodásáról, sérelmeiről sokkal többet mond el, mint ezer Szász István filippika.
Most, hogy az adónak nagyjából reszeltek, nem marad más, mint a magát Brüsszelig toló szerkesztőség ügyét az erő oldalról is szemügyre venni.

  Van kb. 245 ezer dühös hallgató (meg néhány szórakozásra vágyó hírbuzi). Az ő játszóterükre vert oda a korábban a tévés frekvenciaengedélyek meghosszabbításánál, rádiós kiosztásánál meglehetősen nagy rugalmasságot tanúsító hatalom. (Aki szerint itt tényleg pár millió forint döntött, az rajzoljon ugróiskolát Szalai Annamária lábai elé!) Egyszerűen benéztek a paplan alá, és a kiskorú választópolgárok médiafogyasztási szokásai láttán rácsaptak a kezükre. Fejezed be rögtön, ennyi vicsekferizésnek garantáltan gerincsorvadás lesz a vége! – így. Nehéz másképpen értelmezni a pályázati feltételrendszer meghatározásában rejlő célt. Arról nem is beszélve, hogy egyébként a döntéssel egy vállalható műsorkoncepció (bárki is legyen a nyertes) megvalósulása helyett sikerült egy nyerészkedő médiakeselyűt helyzetbe hozni.

  A Klubrádió elhallgatása nem pusztán Gyuri bácsi munkaerőpiaci problémája, nem is igazán a szólásszabadság korlátozása. Sokkal inkább pofozkodás szenvedélybetegekkel, s mint ilyen, elég rosszul veszi ki magát, mi több, évtizedekig citálható hivatkozási alap. Megérte?

  Aquila non captat muscas!