Ne aggódjon/örüljön senki: nem a legendás Hírháttér Multimédia mindenen átlátó elemzőiről és Echelon-tanúiról írunk, hanem egy, az újságírás alapjairól szóló, kiváló könyvről. Az Első leütés Tóth Szabolcs Töhötöm, a Magyar Nemzet hétvégi magazin (nem mellesleg az egyik legjobb magyar médiatermék) szerkesztőjének újságírásról szóló kézikönyve. Sőt, jóval több annál.

  Nagy hiányossága a magyar felsőoktatásnak, hogy a legtöbb nyugati országgal szemben nálunk nem lehet a felsőoktatásban valódi újságírást tanulni. A kommunikáció szakok ugyanis nem egyenlőek a felsőoktatási szintű zsurnalizmus-oktatással. Magyarországon vagy ilyen szakokon tanul az újságíró, de jellemző a bölcsész, esetleg jogászi vagy közgazdászi végzettség is, műszaki és természettudományos képzésből viszont alig-alig érkeznek a médiába, s ez meg is látszik ezen területeknek a sajtójelen(nem)létén. Újságíró tehát csak úgy lesz az emberből. Esetleg elvégez egy médiaakadémiát jó pénzért, s mérsékelt megszerzett tudásért. Nem állunk jól a médiatankönyvekkel sem, ezért is fontos esemény, ha egy friss és átfogó igénnyel megírt könyv megjelenik itthon a témában.

  Az Első leütés ilyen. Tóth Szabolcs Töhötöm több mint négyszáz oldalon, világos, áttekinthető szerkezetben ír meg minden lényeges tudnivalót, amit egy újságírónak tudnia kell az első leütés pillanatában. A három részre osztott könyvben először a hírek világát, majd az anyagfelvétel írott és íratlan szabályait, s végül az írástechnika fortélyait mutatja be.

  Minden újságírás alapja az 5W – verik bele a kezdő újságírók fejébe az angol eredetű rövidítést: ki? mit? mikor? hol? miért? csinált. A hír tartalma itt kezdődik és valójában itt ér véget, de a szabály alól persze vannak kivételek, és nem ennyiből áll az újságírás tudománya sem – derül ki a könyvből. A sűrítés művészetétől az újságírói erényekig foglalja össze az újságírás alapjait. Az anyagfelvételről szóló részben a cikk születéséről, a források kezeléséről, az interjúról és az újságírói szerepekről esik szó. Az írástechnikai részben a cikk megírásának szabályairól, annak különböző iskoláiról olvashatunk, a hírektől riportokig. A könyv vége felé – mondhatni, lazításként – a különböző fogalmazási zavarokat sorolja fel, amely joggal bosszantja az egyszerű olvasókat és minden idők Del Medico Imréit is. Az elvontkodó fogalmazásoktól és a politikai korrektségtől a felesleges cicomázásokon és elcsépelt közhelyeken át a bikkfanyelvig és a röhejes képzavarokig terjed a valós példákon alapuló, szórakoztató lista.

  Az Első leütés külön erénye, hogy az idén tavasszal lezárt kézirat a gyorsan változó média igen friss helyzetképét rögzíti, az online sajtó előretörésétől, a print válságán át, a változó újságírói szerepekig és olvasói szokásokig. S nem egy lefordított angolszász könyvről van szó: a szerző a magyar médiára koncentrál, miközben bőven behozza az aktuális nemzetközi trendeket és a külföldi zsurnaliszta szakirodalmat is a több mint 400 oldalas könyvbe.

  A Magyar Nemzet magazin szerkesztőjének könyvében a szikár tudásanyagot töméntelen mennyiségű sztori, történelmi, irodalmi idézet és kikacsintás oldja fel, így válik igazán olvasmányossá a tankönyvként és szakkönyvként is használható mű. A Tao-Tö-Kingtől Orwellig tart az idézetek és a bennük foglalt jótanácsok sora. Az Első leütés – ahogy a szerző megjegyzi, maga is sokat tanult a megírása közben – nem csak nekünk, újságíróknak, de a hobbibloggereknek, a hírfüggőknek és a média iránt érdeklődő szélesebb közönségnek is érdekes, tanulságos olvasmány lehet.

*

  Tóth Szabolcs Töhötöm - Első leütés; Másfél Flekk Kiadó; 2011

  A könyv honlapja: elsoleutes.hu