„Az összeomlás sorrendje: az erőforrás-kínálat csökken, a gazdaság zsugorodik, a közegészségügy, mint a legdrágább és legkifinomultabb ágazat, összeomlik, ezt követik a zavargások, járványok és éhínségek."

  Egyre többen tetszelegnek a rossz hír hozójának szerepében. Biztosan állítják: már nyergelnek az apokalipszis lovasai, hogy aztán végigvágtassanak Európán. A monetáris uniónak hamarosan annyi, újra előtérbe kerül a nemzetállamok gazdasági protekcionizmusa, a békének vége, szeretett hazánk pedig – a többi, energetikailag másoktól függő állammal együtt – mehet vissza a balettbe ugrálni.

  Magamat nem sorolom a károgók közé, de finoman emlékeztetnék, hogy 2014 végén tényleg lejár az orosz gázszállításról kötött, hosszú távú államközi szerződés (az E.ON szerződése, de ez itt most mindegy), s ha az elrugaszkodás évében sem villant valamit a pannon puma (tigris, jaguár), akkor bizony házi kedvencként fognak tekinteni ránk a tárgyalásokon. Jelenleg a hazai import 80%-át a Gazprom biztosítja. Nem véletlen, hogy Fellegi Tamás már 2012-ben szeretné beindítani a tárgyalási folyamatot, mint ahogy az sem, hogy az oroszok a pozíciómozgásra spekulálva kivárnak.

  Elektromos áram sem fejlődik minden bokorban, hamarosan be kell zárni több fosszilis tüzelésű erőművet, a paksi „tudásközpontban” pedig a négy blokkból egy kimúlik jövőre. Új reaktorok építése nélkül pedig (ami kb. 10 év és 4-5 milliárd euró blokkonként) a jelenlegi, országos igény 40%-át kielégítő szint nem tartható fenn. Mivel a magyar minden ellen aláír, amitől okkal, vagy ok nélkül fél, csak a vakszerencsének köszönhetjük, hogy a Greenpeace vagy más Atom Anti nem állt eddig elő a nagy nukleáris parára épített népszavazási kezdeményezéssel. Enélkül is kellően magas viszont az áram importaránya.

  A fosszilis energiahordozó gazdaságos kitermelése, előállítása zenitjére ért, 2020 körül már Európa is biztosan érteni fogja, hogy ez mit jelent a hétköznapokban. Az üzemanyagok ára ott fog drasztikusan elszállni; nem ortodox gazdaságpolitikát követve azonban mi időben ráálltunk a hozzászoktató lejtőre. A benzinfogyasztás az előző évhez képest nálunk már 20%-kal csökkent az év elején, a dízelt épp most minősítik le a magáncélú felhasználók. Alternatív hajtású motorok kifejlesztésére és elterjedésére egyelőre még várnunk kell.

  Ilyen körülmények között nem lenne meglepő, ha épp az Ipod-generáció figyelme fordulna elsőként a hi-tech megoldások felől a tűzifa irányába. (Ennek hatékony felhasználásában is van kellő intellektuális kihívás.) Az enni vagy fűteni dilemmája belátható időn belül rá fog világítani az energiaéhség csökkentésének szükségességére, és nem panel plusz pályázat szinten.

  Ami a kilencvenes években az FKGP monomániájának tűnt, a véráztatta ezer éves magyar anyaföld, újra előtérbe kerülhet. Elég világosan látszik ugyanis, hogy egy komolyabb energiakrízis esetén a föld jelentősen felértékelődik. Nyilván a jelenlegi városi komfortszint nem lesz tartható, az életmód legtöbb területén érvényesül a Lépj vissza három mezőt! büntetése, s ekkor a föld lesz újra a túlélés záloga. A nagyvárosok felől a kistelepülések irányába mozdulnak majd a tömegek, szabályosan beállunk háztáji termelésre, esetleg bioetanolra – ezt mondják legalábbis a köreimben settenkedő látnokok. De lehet-e így élni a XXI. század közepén?

  Ha sikerül Európának elkerülnie a háborút és feltartóztatni a migrációs nyomást a határokon, akkor egészen jó esélyét látom a 2.0-ás életminőség fenntartásának. Hisz a XXI. század civilizációjába ágyazottan bár, de most is működnek önfenntartó (jellemzően vallási alapon szerveződő) helyi közösségek. Persze diszkréten kacarászunk a somogyvámosi krisna falu tehénvédelmi programján, meg úgy általában az egész mutatványon.

  Aztán ott vannak a Svájcból Amerikába szakadt amishek, akik ravaszul megakasztották az idő kerekét valahol az 1700-as évek végén. Se telefon, se autó, se cipzár, mégis csordogál valahogy keresztény közösségeik élete. Már az is menő, hogy a német nyelv pennsylvaniai dialektusát beszélik, de lehet, hogy a Cosmo és a Playboy helyett ők lesznek egyszer az életmód-tanácsadóink is.