Belvárosi zsurnálfiúk és -lányok vagyunk, szerkesztőségünk az V. kerületben található, így évek óta napi szinten, testközelből láthatjuk a pesti belváros alakulását, fejlődését. Könnyű szívvel dicsérhetjük a kerületi városvezetést, amely néhány év alatt, gyors tempóban fejlesztette fel a belváros nagy részét, elég csak az Egyetem tér, a Petőfi utca, az Erzsébet tér, a Bazilika környéke és a Szabadság tér átváltozására gondolni. Úgy tűnik, az V. kerület az élhető város pártján áll — csakúgy mint mi —, és pontosan tudják, mi a recept: forgalomcsillapítás, útbútorok cseréje, parkosítás és fák ültetése. Sajnálatos, hogy most saját gyakorlatukkal szemben segítenek elő egy klasszikus városlakó-bosszantó beruházást. Szálloda lesz a játszótéren?
Régi vita az V. kerületben, hogy mi legyen a Bástya utcai, üresen álló foghíjtelekkel – tíz éve sport- és szabadidőközpontot terveztek ide, amiből aztán semmi nem lett. Most úgy néz ki, az önkormányzat beépíttetné a Bástya utca jó ideje parkként és játszótérként funkcionáló telkét. A telek fontosságát az is emeli, hogy itt teljes pompájában látható az egykori pesti városfal, ami már csak néhány kiskörúti bérház udvarán mutatja meg magát a beavatottak számára. Ahogy a területért aggódó blogger fogalmazott: ez Pest egyik legizgalmasabb és legeredetibb szeglete.
Az Átlátszó.hu most megszerezte a park eladásáról kötött adásvételi szerződést. Bár építési engedély nincs, az Átlátszó úgy tudja, ötcsillagos szálloda lesz a Bástya utca park helyén. Legyen persze még egy szálloda az V. kerületben: ha egy befektető úgy érzi, megéri egy újat nyitni ebben a válságtól terhes időben, ám tegye. De talán máshol is találnának egy szállodaépítésre vagy -kialakításra alkalmas telket vagy üresen álló bérházat.
A szállodaépület elfoglalná ezt az évekkel ezelőtt felszabadult, a környékbeliek és a rejtett Budapest rajongói által igazán kedvelt területet. Igaz, a szerződés egy szobányi (húsz négyzetméteres) „turisztikai központ” létrehozására kötelezi a vevőt, illetve a kerületi rendezési terv szerint „a városfal maradványainak bemutatása kötelező”. Vannak persze tapasztalataink, az efféle kikötések hogyan valósulnak meg a gyakorlatban, és hogy évek múltán hogyan kopik ki a közös tudatból egy-egy, ház alá vagy mögé került történelmi érték létezése.
Tudjuk, hogy a Bástya utcai park nem egy történelmi tér egy egyébként történelmi utcanyomvonalakkal rendelkező városrészben. A Bástya utca térsége viszont az utóbbi években végre egy nyugodt, szabad sarok lett, ahol napfényhez és a fák révén némi tiszta levegőhöz jut ez a sűrűn beépített környék. A közeli Múzeumkert még mindig jobbára murvás parkolóként és kőtárként funkcionál. Az is igaz, hogy a szintén pár száz méterre (és az Astoriától is csak pár lépésnyire) lévő Károlyi-kert gyönyörű. De ez elég lenne?
Budapest belvárosából fájóan hiányoznak a szabad területek, a zöldfelületek, a gyerekzsivajtól hangos, gyerekek számára teljesen biztonságos, csendes, kellemes sarkok. Ilyenné vált az utóbbi években a Bástya utca. Jó lenne, ha a kerület képviselői kellő belátással és önmérséklettel meg is hagynák ilyennek – a kerületi választópolgárok és az itt dolgozók nagyobb megelégedésére. A szennyezett levegőjű fővárosnak minden egyes fára és újabbak ültetésére van szüksége, nem pedig a szűkös zöldterületek beépítésére.
