Nem tudom, gyártottak-e a júniusban megszavazott új budapesti lobogóból, de ha igen, akkor a gyűjtők igazi kedvence lehet a zászló, hasonlóan egy-egy visszavont vagy tévnyomatosra sikeredett bélyeghez. A főváros Tarlós István főpolgármester által megálmodott új jelképe minden bizonnyal az egyik legrövidebb pályafutású szimbólum a magyar heraldika történetében.
Nem egyszer írtunk már róla, hogy feleslegesnek, sőt károsnak tartjuk a budapesti zászlócserélő lendületet. A korábbi lobogó nem komcsi diktátumból vagy libsi ármányból született, a főváros története alakította olyanná, amilyen, így aztán legfeljebb óvatosan szabadna hozzányúlni, nem pedig a teljes újraszínezés vágyától remegő kezekkel.
Az új, Tarlós mellett György István és nagy kedvencünk, Budapest örökös városimázsnoka, Bojár Iván András ízlését és szellemi alkotóerejét dicsérő zászló a kormányban sem mindenki tetszését nyerhette el. Az Index értesülései szerint legalábbis ez az oka, hogy a közgyűlés a héten újra napirendjére tűzi a lobogó módosítását. Semjén Zsolt és Hende Csaba közös levelükben arról írnak, hogy az új zászló a katonai lobogókat idézi, s mind heraldikai, mind zászlótani szempontból több problémát vet fel.
Így aztán most újabb tervezet készült, ami lehet, hogy jól mutat, de a legjobb – kétségkívül önkritikus – megoldás továbbra is az lenne, ha visszatérnénk a Pest és Buda egyesítésével született, vörös-arany-kék színvilághoz.
