„A The Chap olyan, mint a dada: a chappizmus az értelmes kisebbség reakciója a mainstreamre.” (Gustav Temple)

   A pipa, a tweed és két kivasalt nadrágszár. Valami ilyesmi járhatott a The Chap alapítóinak fejében. A The Chap a brit életmód-konzervatívok vicces fanzine-ja, az anarchodandyk, és másféle konzervatív anarchisták lapja. Hogy micsoda? Ha lenne nyomtatott Reakció (sóhaj), akkor indítványoznám a tisztelt szerkesztőségnek, hogy készítsünk mi is egy hasonló számot. Lapunk még egyidős is a The Chappel, amit 1999-ben alapított Gustav Temple. A lapalapító-főszerkesztő ugyanis elégedetlen volt a férfi- és fiúmagazinok kínálatával: túl vulgárisnak tartotta az FHM és a Mad magazinok világát. Temple azonban nem áll meg ezen a szinten: az egész posztmodern világ, a kortárs művészetek, a fogyasztói társadalom és az ember elsilányosodása ellen küzd - szerencsére nem prófétikus dühvel, hanem jó adag vitriollal és iróniával.

  Minket máris levett a lábunkról: mi mást is tehetnénk, ha arról olvasunk, hogy tweedbe öltözött haverjaival megmászott egy húszméteres, kortárs művészeti doboz-installációt a Tate Modernben, kitűzve rá a Union Jacket, majd Martinival koccintva a hegymászás után. Egy másik alkalommal a Victoria & Albert Museum kortárs kiállítását hekkelték meg: fájlalva, hogy „a mai kultúra azt várja el bármelyik művésziskolás végzőstől, hogy újrainterpretálja vagy reflektáljon bármely történelmi értékre”, John Keats Óda egy görög vázához című költeményét szavalták el egy kortárs installáció tetején, jófajta whiskyt szopogatva: „Igaz szépség s szép igazság! - sohse / Áhítsatok mást, nincs főbb bölcsesség!” A biztonsági őrökkel való konzultáció után azzal a feltétellel hagyták el a helyszínt, hogy adnak nekik egy létrát és egy hamutartót.

  A The Chap reakciós körei még az utcára is kimerészkedtek: A Civilise the City hadműveletben szokásos tweed öltözetükben vonultak fel a londoni Oxford Streeten, hogy tüntessenek a brit bevásárlóutcák homogenizált, vulgáris kínálata és az uraknak való szolgáltatások hiánya miatt. Mire a Picadillyre értek, már több rendőr volt kint, mint úri tüntető. A tiltakozók kalapemelő zónának nyilvánították a Circust, majd délutáni teát és kalapokat szolgáltak fel az érdeklődő közönségnek.

  Gustav Temple nagyinterjúkban is osztja az észt a chap életmódról. Szerinte az emberek többet költenek banális tömegtermékekre, ruhákra és egyebekre, mint ha a chap módit választanák. „A chapek (fickók, hapsik, uracsok) azon időkről nosztalgiáznak, amikor az embert figyelmesen szolgálták ki még a legegyszerűbb sarki boltokban is, amikor a pipadohány és a sajt vásárlása élvezet volt, beszélgetve a boltossal és élvezve a kínálat áttekintését. A mai vásárlás az internetes gombnyomogatás felé hanyatlik” – sóhajt Temple, aki szerint az egyetlen remény az lehet, ha az angolok megtartják excentrikusságukat.

  A főszerkesztő úgy véli: a legtöbb kortárs kultúra csak megy az árral, és befogad mindent, ami szembejön. A The Chap viszont az egyén, az excentrikusság és a hóbortok mellett áll. Temple szerint a mai fiatalság egy toprongyos, képzelet nélküli tömeg. Egy másik interjúban is a fiatalokat kritizálja: „Tünetszerű az ifjúság céltalansága. Olyan passzívak, hogy bárki bárminek elnevezheti őket. Egyszerűen nem törődnek azzal, kik ők, mert nem állnak ki semmiért, nem képviselnek semmit”.

Partifotók az anarchodandyk bálján

  Őszinte komolytalansággal álmodozik a tweed forradalomról, amelyben a társadalom minden tagjának emelkedne a színvonala, a buszoknak és a vonatoknak csak első osztálya lenne, minden bolt és áruház függetlenül, önállóan működne, a sportruhákat csak sportolásra lehetne felvenni, foci helyett a krikett lenne a nemzeti sport, a klasszikus műveltséget adná át minden állami iskola és az egész londoni belváros egy nagy sétálóutca lenne. Ha már séta: saját maguknak is szerveznek rendezvényeket: a chap olimpia a bohóckodás, a részeg hősködés, dalolás cirkusza, mely során a uracsok és hölgyeik olyan úri tudást sajátítanak el, mint a pipázás, koktélkeverés, nyakkendőkötés. 

  A többek között a Monty Pythont is múzsájának tartó magazin és szerzői (köztük Stephen Fry) találó humorral szólalnak fel a banális, homogenizáló popkultúra és divat ellen. A Chap Kiáltvány felszólítja a követőket, hogy az udvariasság és az etikett régi szertartásait változtassák forradalmi tetté. „Nincs semmi elitista a jó modorban, és senki sem fog tiltakozni amiatt, ha civilizáltabban bánnak vele” – állítja Temple. A kiáltvány pontokba szedve közli mondandójuk lényegét, a tweed kötelező viselésétől (és a farmer tiltásától) kezdve a dohányzás dicséretén, a hölgyekkel szembeni udvariasság megkövetelésén és az érdekes arcszőrzet növesztésének parancsán át a helyes köszöntési módokig (Yo, wassup? helyett How do you do). Imhol a The Chap Manifesto, eredetiben tökéletes: 

1. THOU SHALT ALWAYS WEAR TWEED. No other fabric says so defiantly: I am a man of panache, savoir-faire and devil-may-care, and I will not be served Continental lager beer under any circumstances.

2 THOU SHALT NEVER NOT SMOKE. Health and Safety "executives" and jobsworth medical practitioners keep trying to convince us that smoking is bad for the lungs/heart/skin/eyebrows, but we all know that smoking a bent apple billiard full of rich Cavendish tobacco raises one's general sense of well-being to levels unimaginable by the aforementioned spoilsports.

3 THOU SHALT ALWAYS BE COURTEOUS TO THE LADIES. A gentleman is never truly seated on an omnibus or railway carriage: he is merely keeping the seat warm for when a lady might need it. Those who take offence at being offered a seat are not really Ladies.

4 THOU SHALT NEVER, EVER, WEAR PANTALOONS DE NIMES. When you have progressed beyond fondling girls in the back seats of cinemas, you can stop wearing jeans. Wear fabrics appropriate to your age, and, who knows, you might even get a quick fumble in your box at the opera.

5 THOU SHALT ALWAYS DOFF ONE'S HAT. Alright, so you own a couple of trilbies. Good for you - but it's hardly going to change the world. Once you start actually lifting them off your head when greeting, departing or simply saluting passers-by, then the revolution will really begin.

6 THOU SHALT NEVER FASTEN THE LOWEST BUTTON ON THY WESKIT. Look, we don't make the rules, we simply try to keep them going. This one dates back to Edward VII, sufficient reason in itself to observe it.

7 THOU SHALT ALWAYS SPEAK PROPERLY. It's quite simple really. Instead of saying "Yo, wassup?", say "How do you do?"

8 THOU SHALT NEVER WEAR PLIMSOLLS WHEN NOT DOING SPORT. Nor even when doing sport. Which you shouldn't be doing anyway. Except cricket.

9 THOU SHALT ALWAYS WORSHIP AT THE TROUSER PRESS. At the end of each day, your trousers should be placed in one of Mr. Corby's magical contraptions, and by the next morning your creases will be so sharp that they will start a riot on the high street.

10 THOU SHALT ALWAYS CULTIVATE INTERESTING FACIAL HAIR. By interesting we mean moustaches, not beards.

*

  Végül pedig hallgassuk meg a chap hop két sztárját: Mr. B The Gentleman Rappertől a Straight Outta Surreyt és Elemental tea rapjét, a Cup Of Brown Joyt. Cheers!