1878-ban az Osztrák-Magyar Monarchia megindult Bosznia-Hercegovinába. Sok áldozatot követelő árvíz tombolt Miskolcon, elhunyt IX. Piusz pápa, megszületett Krúdy Gyula. És volt itt még valami, amiről talán ezeknél is kevesebben tudnak: Kincsem, a világ azóta is egyetlen veretlen versenylova betöltötte negyedik életévét, így immár felnőttként tarolt Európa leghíresebb lóversenypályán, Ascotban.
Akkoriban ez azt jelentette, hogy nem volt írástudó ember, aki ne hallott volna a magyar csodakancáról. Még a messzi Amerika is felemelte fejét, és megkereste a térképen a Monarchián belül Magyarországot, talán még Tápiószentmártont, a ló születési helyét is. Kincsem hat évesen vonult vissza, ezt követően öt csikót ellett, így híressé és még gazdagabbá téve tenyésztőjét, Blaskovich Ernőt. A pej kanca tizenharmadik születésnapján múlt ki, majd 140 évet kellett várnunk, hogy egy magyar patás, Overdose ismét megrettentse a nemzetközi mezőnyök legjobb telivéreit.
Overdose ugyan Angliában látta meg a napvilágot, és csak egyévesen került Mikóczy Zoltánhoz, mindig is magyar színekben futott. Futott, méghozzá úgy, hogy háromévesen már a világranglista harmadik helyén állt, Európában a legjobb eredményeket elért ló volt, és nem egy pályarekordot megdöntött. Bár karrierje egy nem várt vereséggel 2010-ben megtört, tizenkét egymást követő győzelmével ma is 11. a valaha élt versenylovak veretlenségi örökranglistáján. Nem célom élete bemutatása, a kevésbé szakavatottak kedvéért azonban le kell írnom: az övéhez hasonló patabetegséget szerzett állatok többsége soha nem áll már rajtvonalhoz, főleg nem nemzetközi mezőnyben.
Dózi azonban gyógyulása után ismét besétált a startboxba és újra nyerni kezdett. Első veresége - ami előtt háromszor dobta le lovasát - miatt persze tompult körülötte a csillogás, némileg elfordult róla a reflektorfény, de azért mi, magyarok még rajta tartottuk a szemünk. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy az Overdose Vagyonkezelő Kft. egyetlen vagyonát képező állatból olyan nevek szereztek maguknak részesedést - kétszázmillió forintért -, mint Járai Zsigmond, Demján Sándor, Németh Miklós, Hernádi Zsolt, és Wolf László. Ekkortájt ajánlotta fel Demján Hernádinak, hogy négyszeres áron adja el a Mol-nak részesedését, ha a lovat átkeresztelik Molverdosera. Rongyrázás ide, vagy oda, az ötösfogat biztosítja a ló hazai tulajdonlását.
És hogy miért is olyan nagyszerű a 2011-es év? Mert június közepén felvirradt végre a nap, amikor a magyar lovak és lovasok által már 140 éve nem látott angol gyepszőnyegeken szabad utat biztosítottak egy piros-fehér-zöld meznek. Az Anna királynő által 1711-ben alapított, immár háromszáz éves Royal Ascot az év legrangosabb versenye Angliában, ahol az öt napos fieszta alatt mintegy 300 ezer ember fordul meg. Láttuk már a TV-ben az agyament kalapok seregét, azt azonban csak sejthetjük, hány liter Dom Pérignon és Pimm's fogy el a hét alatt. A délelőtti futamok alatt még a lovakra és a felső tízezer szerelmi pletykáira izgul a tömeg, délután már mindenki erősen kapaszkodik: jobb kézzel a pezsgős pohárba, ballal a lelátók korlátaiba.
Overdose aznap - tőle nem várt módon - teljes nyugalomban állt be a rajtgépbe. Mellette a világ minden tájáról érkezett paták dübörögtek, például Japánból, vagy a pénzes lóversenyek hazájából, Ausztráliából. A bukmékerek hetedik helyre saccolták, mint befutót, néhány szakértő azonban úgy érezte, ez több mint optimizmus. Minden arc olyan simának tűnt aznap, a szigetország égboltját egyetlen felhő sem zavarta meg a King’s Stand Stakes futam közben. Aztán kivágódtak az ajtók a versenyzők előtt és a magyarként kezelt Overdose magabiztosan vezette a mezőnyt az egy kilométeres táv csaknem háromnegyedéig. Végül Prohibit összekapta magát, behozta lemaradását, majd az utolsó pár méteren további két ló előzte meg magyar lovat és zsokéját. Itthonról nézve mégis határtalan kellett, hogy legyen az öröm.
Overdose ascoti negyedik helye nem jelent mást, minthogy a szerencse, a Jóisten, Kincsem, vagy Kincsem kedvenc macskája, Csalogány... de akárki is, Dózi mellé állt és így ez a kis (163 cm marmagas) ló beteges lábai ellenére a világ élvonalába tornázta fel magát. Ez bizony maga a csoda. Jó, ha tudjuk, ezt - kivételesen - nemcsak Magyarországon gondoljuk így, hanem elismerik a világ minden táján, és újra ellenfélként számolnak ezzel a telivérrel.
Mikóczy ma azt mondja, fél lova - a mén ma 50 százalékban az övé - akár első is lehetett volna aznap, mindenesetre most már tudja, itt a helye az élvonalban, és ennek megfelelőlen fogja nevezni a következő pályákra is. Dózi, vár Párizs, Amerika, és egy év múlva az ascoti első hely!
És most nézegessenek csúnyán beállt brit elitet az ascoti buliban.
