Történelmileg úgy alakult, hogy a magyar szocialisták sokadik (vagy örök?) megújulási kísérlete éppen egybeesik európai barátaik küszöbön álló önreformjával. Tudjuk persze, hogy a progresszió lényege a Nagy És Folyamatos Megújulás, de így egymás között azért jegyezzük meg: ideológiai alapvetéseikhez csak akkor nyúlnak hozzá, ha már a legfölsőbb szinteken is érezhető, hogy baj van.
Most pedig baj van, baj: itt van (volt?) ez a gazdasági világválság nevű izé, amelyiknek az elején mindenki azt jósolta, hogy divatja lesz megint a baloldal egyik kiskedvencének, az erős államnak, a neoliberális sárkánynak pedig levágja fejét a szolidaritásból gyúrt Szent György, az általuk valamilyen furcsa okból igazságosságnak nevezett méltányosság pedig minden bokorban megterem majd. Meg hogy a megszorítások korszakának vége – ja bocs, ezt valahol máshol hallottam. És persze jönnek majd a modern, európai értelemben vett szociáldemokrata kormányok, mindenhol az öreg kontinensen.
Ehhez képest mit látunk? Ahol piros kormány van, ott olyan neolib, privatizációs, adóemelős válságkezeléssel próbálkoznak, az IMF legnagyobb megelégedésére, hogy attól még Bokros Lajos bajsza is belekackiáskodik. A portugál szocik kabinetje egy vicc, Zapatero Spanyolországában sorra LMP-s Kossuth terekké alakulnak a nagyvárosok főterei, Görögországban pedig lassan új tüntetési szokásokat fedeznek fel. Mindezekhez jön általában egy bizalmi válsággal kevert politikai krízis, utóbbiból pedig kijut oda is, ahol a balsors ellenzékbe szorította a szocdemeket. Nagy-Britanniában ma még egy Mr. Beannel kevert Mesterházy is elvezetheti a Labourt, Franciaországban morális válságba sodorta övéit Dominique Strauss-Kahn, Németországban még a zöldek is jobban állnak az SPD-nél. Ráadásul a radikálisok mindenhol jönnek fel, mint a kibaszott higany.
Miért? Kérdi a szegény elárvult baloldali, és lapozza Marxot, lapozza Giddenst és azt veszi észre, hogy furcsán néznek rá és a háta mögött pusmognak. És persze rohadtul nem akar szavazni rá senki. Pedig elég elolvasni Poul Nyrup Rasmussen Népszabadságnak adott interjúját, és világos lesz minden. Nem, nem ott van a bibi, hogy alanyunk úgy nyal az aktuális MSZP-vezérnek, mint Lassie, Rin-Tin-Tin, Totó, Bucó, Szeti és Tacsi együttvéve – hiszen ez a dolga neki. Na de az érvrendszere, hogy miért kell a szocialistákat választani, erősen lapos. Vagy ha úgy tetszik, a gyúanyag, amivel lángra kéne lobbantani a gyűlöletet Orbán Viktor ellen, hát az annyira kevés, hogy Török Zsolt és Szabó Zoltán külön-külön is elszégyellné magát, ha csak egy ilyenre futná tőlük.
Azt mondja az Európai Szocialista Párt elnöke: demokrácia. Meg európai értékek. De nem áll meg: érintetlen szocialista értékek, meg nyitott, progresszív közösség. Ha ez minden, akkor nagyobb a baj, mint hittük, mert ez az alap kell, hogy legyen. És persze mivel kottából dolgozó baloldaliakról beszélünk, nem szabad kifelejtenünk, hogy ők ehhez a dögunalmas maszlaghoz is úgy állnak hozzá, mint az aktuális Internacionálé legfrissebb határozatához: ez a kályha, amihez mindig vissza lehet menni, ha helyzet van. De most már alapértékeik triviálisak lettek, a 21. századi Európában itt volnának az új idők új problémákkal: jönnek a bevándorlók, Schengen rogyadozik, elfogy az aktív, adófizető európai, emelni kéne a nyugdíjkorhatárokat, ami senkinek nem tetszik, de mit mond erre a szoci, mi a megoldás? Csak demokrácia legyen, meg abortusz. Mert ezek olyan progresszív dolgok. Úgyhogy lehet megint új bástyát találni, amit meg lehet védeni a múltba révedő nacionalistáktól.
Mindez azért mókás, mert ha visszatérünk kedvenc házi szocialistáinkhoz, akkor azt látjuk, hogy ha Ferencék meg is újítják a pártot és olyan nyugatos, polgári bagázst csinálnak belőle, amiről már jó ideje magyaráznak, akkor kezdhetik is előröl, mert már az is idejétmúlt lesz. Mert már most az lenne.
Ennyi a káröröm, mert azért ne tagadjuk: ez az egymás közötti faszkodás azért kihat a konzervatív, populista, elmaradott politika képviselőire is. Elkényelmesednek és hülyeségeket kezdenek beszélni, ellenőriznék az internetet például, vagy emlékművet emelnének maguknak és ami a legidegesítőbb: időnként rájuk jön valami fura bolondéria, és elkezdik büszkén hirdetni, hogy a pártcsatározások közepette elhullajtott baloldali értékeket nekik fel kell emelniük, le kell porolniuk és azok szerint kell politizálniuk.
