Az úgy történt, hogy ártatlanul besétáltam a filmszemlére, mindenféle tapasztalat nélkül, jóindulatúan, megilletődve, hogy megnézzem a nagy művészeket. Ugyanis a Biszku-filmünk (Bűn és büntetlenség) is versenyzett.

  Vasárnap meghívtak egy beszélgetésre, ahol a dokumentumfilmes zsűri értékelte a versenybe jutott alkotásokat. Ez egy amolyan emberkísérlet volt, ahol azt tesztelték, hogy ha a pénz nélkül, hatalmas energiával filmet készítő embereket a kollégáik előtt szisztematikusan megalázzák, erre milyen képet vágnak. Természetesen a Biszku-filmet is lehúzták, pontosabban Lányi András, a zsűri elnöke azt mondta, hogy morálisan megkérdőjelezhető és azt vette észre magán, hogy a felétől Biszku Bélának drukkolt.

  Kerekes Péter (felvidéki magyar, nemzetközi sikereket elért rendező) szerint jó, hogy megcsináltuk a filmet. A morális kérdések őt is foglalkoztatták és szerinte hosszú volt a felvezetés, amíg keressük Biszkut. Ugyanakkor azt mondta, hogy el fogja lopni azt az ötletünket, amikor egymásra vágtuk a három beszélgetést (a főszereplő ugyanazt mondta el három helyszínen). A nagy moralizálás végén az is szóba került, hogy miért nem lehet becsábítani a mozikba az embereket, hogy dokumentumfilmet nézzenek.

  A program végén feszengtem az új szituációban és azt hittem, hogy ilyenkor illik valamit kérdezni a zsűritagoktól, hogy látsszon, mennyire megtisztel, hogy egyáltalán megnézték, beválogatták és véleményt alkottak róla. Ezért, amikor elsétált mellettem Lányi, összeszedtem a bátorságomat és megkérdeztem, hogy mi a véleménye arról, hogy miközben morális kifogása van a filmünkkel szemben, 10 ezren mégis megnézték a moziban, tehát volt rá érdeklődés. Erre rám nézett és azt mondta: szégyelld magad! Azt hittem, hogy viccel, ezért kicsit vihogva, mondtam neki, hogy nem. Erre megint közölte, hogy: szégyelld magad, majd sarkon fordult és elment. Se puszi, se pá.

  Ott álltam leforrázva. Körbe néztem, hátha találok valami kézzel fogható magyarázatot arra, hogy a zsüri nagytiszteletű elnöke miért viselkedett velem szemben úgy, mint a tini lány a motoros pasijával? Toporogtam még pár percig és érdeklődve nézegettem felé, hátha egyszer csak odajön és azt mondja: megijedtél? Hát vicceltem! Nem tetszett? De nem jött oda. Brühühü.

  Könyörgöm, mindenki ne őrüljön már meg!