„Egyszemélyben testesítem meg az új függetlenséget”
(Tétényi Éva az MSZP majálisán)

  Fidesz-országnak van egy klerikális fellegvára, amelyik úgy működik, mint egy Mrozek-novella. Úgy van sötét, úgy nem mozdul semmi és úgy nincs pénz semmire, hogy mindezért a várost korábban irányító helyi fideszes ellenzéket teszi felelőssé a polgármester asszony. El is indult gyalogosan, békegalambokkal, fel, Budára a királyhoz Pestre a miniszterelnökhöz, hogy legyen már oly jó, és rúgja szét renitenskedő embereinek a seggét.

  Ez egyelőre nem történt meg, de Tétényi Évára felfigyelt a már most, méltán legendás Galamus-csoport, az MSZP, az LMP, a független politológus, és a Mokka. Ez utóbbi a legérdekesebb most számunkra: nem azért mert a legtöbb médium úgy hozta le az interjút, hogy 2014-ben Tétényi Éva lehet Orbán Viktor kihívója.

  Jó. Legyen. És?

  Kopogtatócédula is van a világon, meg kampányköltség is, szóval lassan a testtel. Plusz ha a polgármester asszonynak Esztergom vezetése ilyen lelki terrort jelent, akkor jobb, ha bele sem gondol, mit jelent kormányfőjelöltnek lenni.

  Na de az érvelés, az már posztot kíván. „Tétényi szerint azoknak az embereknek jelenthet egy nő civil alternatívát Orbán Viktorral szemben, akik kiábrándultak a pártpolitikából.” A Szili Katalin házelnöksége alatt megtapasztalt politikai anyáskodás és Seres Mária civilkedésének esszenciája egyesül itt, ebben a rövid mondatban, láthatatlan bővítménynek meg ott van Puzsér Róbert elitdorgáló dörgedelme. Azt meg sem próbálom megfejteni, hogy mit jelent az, ha egy nő önmagában lesz civil alternatíva, mert akkor egyből a mell-lobogtató ukrán FEMEN jut az eszembe.

  De ez a szöveg, hogy alternatíva a pártpolitikából kiábrándultaknak, már nagyon fárasztó. Valahogy az az érzésem, hogy az önmagukat civilnek tartók úgy képzelik ezt az egészet, hogy egyszer csak a korrupt elit leadja valahova a parlamenti belépőjét, ők megtalálják, hófehér lélekkel bevonulnak, és szétosztják az országház büféjének 20 forintos szendvicseit a hajléktalanok között, aztán meg jól beflesselnek a Nándorfehérvári teremben. És ettől majd lesz közbiztonság, magas nyugdíj, és ingyenes ördögbottanfolyam. Jó lesz mindenkinek és kész.

  Akkor még egyszer, s nem utoljára: az országos politika konfliktusokról szól, amelynek természetes velejárója, hogy nem lesz jó mindenkinek. Ezt persze politikus szájából, Magyarországon még jó darabig nem fogjuk hallani, de attól még így van. Példa: nem tört ki az igazságosság, hiába szajkózta Gyurcsány évekig, és bizony maradnak majd néhányan az út szélén, annak ellenére, hogy Orbán ennek már többször állította az ellenkezőjét. Csakhogy ezek kimondásával nem lehet választást nyerni – na ez lenne az igazi, több évtizedes tabu, amit meg kéne még dönteni.

  A pártpolitikát pedig nem lehet helyettesíteni. A Fideszt, az MSZP-t vagy az SZDSZ-t lehet, de nem a civil élettel, hanem más pártokkal. Olyan, hogy civil párt, pedig nincs. Oké, van a svéd kalózpárt, meg az izlandi viccpárt és persze a mi kétfarkúink, de hát még Doktor Mogács is kénytelen volt belátni, hogy a politikus csak hínár a fehér cápa akváriumában.

  A civil szféra tevékenysége nem több, de nem is kevesebb, mint konstans próbálkozás, állandó, erőn felüli erőfeszítés az elképzelt jó társadalomra, amire baromi nagy szükség van. A „jót” sosem fogja elérni, de attól még nem hiábavaló, hogy törekszik a jobbra, a maga szűkös vagy éppen bőséges eszközeivel. De ez a szemlélet nem határozhat meg mindent a politikában. Magyarország nem egy kommuna.