A Duna forrása Donaueschingennél
„- A víz, uram, a víz nem viccel. Ahogy az ősi hajós mondás
tartja, ne tegezd a Dunát!
– Én ezt úgy ismerem, hogy ne tegezd a labdát, ez meg egy ősi futballista mondás…
– Ilyenek, tisztelt szárazföldi barátom, az ősi mondások."
(A képeket sajnos pont nem a kötetből vettem, hanem amit éppen találtam a neten)
„Már nem is tudom, kicsoda említi könyve német kiadásának 28. oldalán, hogy Dielhelm beszél egy kocsmáról a Freiburgba vezető út mentén, hogy annak az ereszéről egyfelől a Rajnába, másfelől a Dunába folyna a víz. Hát én nem vagyok ez az eresz."
„DONAUESCHINGENI BOHÓCTRÉFA
UTAZÓ: Nevezze meg a forrásait!
DUNA: (vonogatja a vállát)”
„Úgy görgettük magunk előtt az igazságot, mint a Duna a hordalékot, melyből azután a zátonyok keletkeznek; Rajka körül nem ritka a gyermekfej nagyságú „kavics”. Ásványnál még találkozunk tyúktojás nagyságú szemekkel, Gönyü a galambtojás nagyság hazája, Paksé a borsószem, lejjebb pedig lebeg a hordalék."
Amit még nem tudtál eddig - vagy féltél megkérdezni:
(Passau, az Inn, a Duna és az Ilz)
A kötet (főleg az én buta fejem számára) tanulságos földtörténeti bevezetéssel indul (pl. pár millió éve hogy nézhetett ki a táj, és miért is éppen arra hömpölyög, amerre), ez a pár oldal remek regényszerű időutazás.
Egy bécsi graffiti
A képek eleinte eléggé érdektelenek, a kis fesztávolságú német gyalog- és egyszerű. szürke közúti hidak, de rájövök, ezek remek lehetőséget adnak a német graffitizők tanulmányozására is, hiszen a hidakat ált. a híd alól, a partól, alulról kapta le. Persze graffitit csak ritkán látunk, elvégre a német derék, jóravaló polgárember. Az osztrák hidak alatt már jóval több rajz tűnik fel - ami lehet hogy a sógorokról árulkodik, de lehet, hogy csak arról, ott már nagyobb a fogalom a hidaknál, illetve alattuk. A kötet amúgy mindről közöl egy-két mondatnyi infót és a műszaki adataikat.
Vannak különösen szemrevaló hidak, pl. a hullámokat vető kerékpárút Ingolstadtban:
De hasonlóképpen mesebeli a iochensteini erőműre épített kerékpáros híd is. Vagy ott a bajor A3-as autópálya közúti hídja a V-alakú pilonnal, szerintem merész és gyönyörű:
Akadnak apró tévedések is: Persenbeugról mesélve V. Károlynak nevezi utolsó magyar királyt (helyesen: IV. Károly, aki ott született, valamint csak az Oltról írja, hogy egyedüli módon kitör a Kárpát-medencéből, és utána ömlik a Dunába, pedig ugye hasonló bravúrt hajt végre a Szeret is.
Török hajóhíd. Esztergom 1585
Regensburg
„Az 1842-es alapkőletételhez (és egyáltalán!) Mauthausenből hozták a gránitot. Amikor az 1849-es avatás után az éles tekintetű pest-budai nép csúfolkodni kezdett azon, hogy a hídfőknél heverő grandiózus oroszlánoknak hiányzik a nyelve, a szobrász, bizonyos Marschalkó János, a legenda szerint, elkeseredésében a Dunába vetette magát. Ki ment át először a hídon? Haynau bizony, az a hóhér! És ki nem ment át rajta sosem? Igen, Széchenyi.”
A párkányi hídcsonk 1945-2001
„Nincs a világon szomorúbb, mint Magyarországon utazni,
írja a Lady Mary Montague 1716 januárjában
kelt levelében Győr alól Pope-nak.”
„A torkolathoz közeledve szaporodnak a metaforák”
És egy bónusz: Hologramként vetítenék a Dunára Traianus hídját.
A Duna-hídjai a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig
fotó: Gyukics Péter; szöveg Träger Herbert, Tóth Ernő, Kordos László, Reich Gyula
Yuki Studio, 2010.
...és részletek: Esterházy Péter: Hahn-Hahn grófnő pillantása - Lefelé a Dunán c. regényéből.
