A mai magyar oktatási rendszer leginkább egy Escher-rajzhoz hasonlatos: azt a képzetet kelti, hogy a megfelelő helyekről a megfelelő helyekre juthatunk, az utak azonban sehonnan sehova vezetnek. Az ember lánya áll és bambán néz ki a fejéből – nem hiszi, amit lát. Nem hiszi, mert nem érti. Hétköznapi dolgokban pedig az értetlenség általában hitetlenkedést eredményez.

  Mert mit is lát? És milyen összhangzatban van ez azzal, amit a kormány megalakulásakor látott – mondjuk – az oktatásügyben? Én bizony semmiféle összhangzatot nem látok. Láttam tavasszal, hogy az oktatáspolitika élére Hoffmann Rózsa került. Valahogy úgy jártam vele, mint a NENYI-vel. Először idegenkedtem tőle, majd szembesülve a visítással, amit kiváltott, lassan megértettem célját, értelmét. Pedig Hoffmann pedigréje sem volt túlságosan ígéretes: minisztériumi karrier és párttagságból ácsolt lajtorja az emelkedéshez. Igen ám, de programja és az ellenfelek céljai, módszerei, szövetségei a róla alkotott képet is erősen megváltoztatták.

  Mit lát az ember? Azt látja, hogy ül az öreg székely az erdőszélen és gerendát farag. Fél óra múlva kerítéskarót, újabb fél óra múlva már csak fogpiszkálót, ha el nem baszarintja. Azt látja, hogy az oktatáspolitikával már néhányszor szoros viszonyban álló, megélhetési politikusnak tűnő alakok állnak vakolókanállal a kezükben és nem építik, hanem bontják a magyar oktatás építményét, miközben kötésig a bontott téglákban állva siránkoznak azon, hogy a fal egyre gyengébb, egyre kisebb. Nem is lenne ennek különösebb jelentősége, ha nem bírnának érthetetlenül nagy befolyással.

  És tulajdonképpen e befolyás mértéke az, ami fejtörést okoz. Mit is gondolt tavasszal az ember, azt látva, hogy a terület a KDNP-hez került? Azt gondolta, hogy fülkeforradalom és rendszerváltás volt, és ebből következően a liberális fideszes oktatáspolitikusokat háttérbe tolták. Ezt erősítette az államtitkárság irányításával kidolgozott, a felső- és a közoktatásra vonatkozó törvényjavaslat tartalma is: Bologna korlátozása, emelt szintű érettségi a felvételhez, értékalapú közoktatás felkarolva. Pedagógus életpálya modell a bérek emelésével összekapcsolva, kamu főiskolák, egyetemek visszavágva. Ez volt az, ami összenövesztette az oktatásügy liberális politikusait a Fideszből és az SZDSZ-ből: Pokornit és Horn Gábort. És láss csodát: a fülkeforradalommal utcára, partvonalra kerültek cserejátékra jelentkeznek. Hogy mi lehet a céljuk? A bontás? Hiszen régi elv: el kell bontani a meglévőt ahhoz, hogy új vár épülhessen.

  Ennek volt fontos állomása az a konferencia, ahol Pokorni azt mondta a kiherélt felsőoktatási törvénytervezetről, hogy ez így már az ő egyetértését is elnyerte. Az érdekességen kívül milyen hírértéke van ennek? Elmondta továbbá, hogy a minőségnél fontosabb a felsőoktatásban a hasznosság, és attól való félelmét fejezte ki, hogy az EU-beli nagy és neves egyetemek el fogják szívni a magyar felsőoktatásból az MA/MsC hallgatókat. Ilyen egyetemek ma Magyarországon nincsenek – a megjegyzés kapcsán az első gondolat, ami felmerül az emberben, az Orbán Viktor válasza az MSZP parlamentbeli számonkéréseire: de hát ti mit csináltatok az elmúlt 20 évben? Ez különösen érthetetlenné teszi a Bologna melletti, a magyar felsőoktatás szempontjából kritikátlan lándzsatörést. Hiszen egyebek mellett nem azzal gátolhatnánk-e a diákok elszívását, ha kibővítenénk az osztatlan képzések arányát? Ha nem termelnénk annyi BA/BsC diplomát? Hiszen már ma is aggasztóan kevesen jelentkeznek MA/MsC képzésekre.

  Mi lesz ezekkel a diákokkal? Hova tűnnek? Van egy rossz hírem: megjelennek a munkaerőpiacon, és az állás, amire számot tarthatnak a recepciósé és a telefonközpontosé. Eltüntettük őket három–négy évre a munkaerőpiacról, de szinte ugyanolyan képzetlenül térnek vissza. Parasztvakítás ez kétségtelenül. Elégedetlenséget és frusztrációt szül mind a fiatalok, mind a szüleik között.

  Így az értetlenség megmarad, a kérdés pedig megválaszolatlan: mi Pokorniék és Hornék célja? Milyen előnyt látnak annak az oktatáspolitikának az erőltetésében, ami jól láthatóan megbukott a pincétől a padlásig? Valóban fogpiszkálót faragnak vagy csak nem érdekük beismerni, hogy elszúrták?