Nagyívű álmodozások helyett megvalósítható terveket. Légvárak építése helyett a létező lehetőségek megragadását. Ezt kívánjuk, ezt kívántuk az új kormányzattól - főleg egy konzervatív erőtől, főleg ezekben a válságtól gyötört, megszorítós időkben. De azt is mondhatnánk: jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Ha már ilyen bölcsességeket adott nekünk a múlt, akkor miért képviseli a kulturális kormányzat ennek tökéletes ellentétét?

  Tegnap Szőcs Géza kulturális államtitkár bejelentette: a budai Vártól a Városligetig húzódó új kulturális tengely előkészítését kezdte meg a kormány. Az Andrássy-negyed koncepciójába illeszkedik majd a Szépművészeti Múzeum bővítése, de a tervekben felvetődött az '56-os emlékmű áthelyezése és a Regnum Marianum templom visszaépítése is. Elmondta: „Budapest belvárosának újrafogalmazása” érdekében állította le a Szépművészeti Múzeum térszint alatti bővítésének előkészületeit. Tíz év alatt hoznák létre az Andrássy-negyedet: a jelenleg csak eseti rendezvényekre és parkolásra használt Ötvenhatosok terére, a Műcsarnok mögötti területre kerülne a Szépművészeti Múzeum új épülete, a Dózsa György útra költözhet a Magyar Nemzeti Galéria és a Néprajzi Múzeum, de létrejöhet itt egy nemzeti fotográfiai múzeum is.

  Szőcs azt is kiemelte: ezek egyelőre csak felvetések, döntés még nem született. Az államtitkár hangsúlyozta: a döntés „nem pofon a múzeumnak". A bővítés szükségességét a kormány is elismeri, előbb azonban a tágabb kereteket kell meghatározni, majd ebbe illeszteni az egyes intézmények projektjeit. Az új kulturális koncepcióhoz rendelkezésre álló európai uniós forrásokat 2013 végéig lehet felhasználni, ezért még 2011-ben el kell készülniük a terveknek, melyek alakításában a kormányzat felkérésére a Szépművészeti Múzeum is részt vállal.

*

  Szálazzuk szét a mondanivalót. Természetesen minden kulturális fejlesztést üdvözlünk. Még a fejlesztések terveit is. Vagy az azokról szóló ötleteket, ha döntések nincsenek is. Álmodni viszont mi is tudunk, akár egészen nagyokat. Felvethetjük, hogy a királyi palotát, vagy legalább annak főszintjét vissza kellene építeni az eredeti, neobarokk stílusban. Akár három ultramodern gyaloghidat is el tudunk képzelni a Dunán. Ha rajtunk múlna, bezöldítenénk az egész belvárost, lezárva az autóforgalom elől a Kiskörúton belüli városnegyedet. És múzeumokat telepítenénk mindenhova.

  De kérdés: milyen múzeumokat? Mi hiányzik a palettáról, mire van igény? Van-e igény minden meglévő múzeumra? Tegnap az államtitkár arról beszélt: az Andrássy-negyed összeérhetne majd a Podmaniczky utcai, kormánynegyed helyére tervezett múzeumnegyeddel. És itt újra elakad a gondolat: kormánynegyed? Kissé kétes emlékű megaberuházás volt ez a terv, amely joggal került süllyesztőbe egy józanabb pillanatban. A kormánynegyed helyére megálmodták a múzeumnegyedet. Ez megint szép és jó, de ezek csak kavargó álmok, még a múzeumi szakemberek és építészek körében is (lásd: Kell-e múzeumi negyed Budapestre?).

  Az, izé, első múzeumnegyedbe, a Nyugati sínjei fölé és az elhanyagolt vasúti területek helyére építészeti múzeumot, új néprajzi múzeumot, kortárs kiállítást, gyermek- és ifjúsági vizuális kulturális centrumot és Európa-házat építene Finta József építész. Az egyik lehetséges intézményként emlegették a megalapítandó fotográfiai múzeumot is, amit tegnap már a második múzeumnegyedbe vizionált az államtitkár. Ahogy a Dózsa György útra kerülne a Várból kiköltöztetendő Nemzeti Galéria is. Egy új Galéria, a költöztetéssel együtt már megalomán elképzelés, de kérdés, mi kerülne akkor a királyi palotába? És egyáltalán: a magyar múzeumi világ elképesztő forráshiánnyal küszködik, a végeken a lét a tét, míg egyes nagyobb múzeumok ennek ellenére megpróbálnak csodát csinálni a valamennyivel több lehetőségükből. Egyszerre több múzeumi negyed és a Vár-Városliget tengely álma helyett nem inkább a meglévő hálózatra kellene költeni a pénzt?

*

  Szőcs két további felvetése az '56-os emlékmű áthelyezése és a Regnum Marianum visszaépítése. Legyen bárkinek bármilyen véleménye az oszloperdőről, egy szoborbontás szinte minden korban eléggé rosszízű történet. A sokak által kritizált '56-os emlékmű egyik lehetséges üzenete az, hogy az egy célért összetömörülő emberek acélos erővel meg tudják törni a betonszilárd rendszereket, míg a magányos egyének elrozsdásodnak, elkopnak benne. Igaz, ez kicsit szofisztikáltabb üzenet, mint egy pesti srác pesti srácként való ábrázolása. Az '56-os veteránok maguk is állítottak egy emlékművet a Műegyetemnél, tehát eggyel kevesebb érv szól az elbontás mellett. De mi is szól még mellette? Az eltérő személyes ízlés?

  A másik felvetés a Regnum Marianum templom újjáépítése. Érthető, szimbolikus történet a templom húszas évekbeli felépítése majd a Rákosi-rendszer idején történő elbontása. A templomra ma egy mesterséges dombon álló, szikár de hatalmas kereszt emlékeztet. Az eredeti épület egyébként nem volt egy különleges alkotás: neoromán plébániatemplom volt, amelyhez hasonló nem egy épült az országban. Kérdés, hogy 2011-ben ennek a templomnak az újjáépítésére kell-e költeni a szűkös adóforintokat, vagy jobban megérné ezt a pénzt azokra a meglévő, de lerobbant állapotban lévő templomépületekre költeni, amelyek a román stílustól a modernizmusig a magyar építőművészetben szinte egyedül mutatják be az építészettörténet minden korszakát a jelennek és az utókornak.

  A nagyívű terveknek részben áldozata a Szépművészeti Múzeum. A múzeum régóta előkészített kibővítése egy megvalósuló projekt lett volna, hiszen az első kapavágások előtt állt a történet, amikor a kormányzat sokak meglepetésére áthúzta a tervet. Baán László múzeumigazgató, az első Orbán-kormány kulturális államtitkára nem kevés konfliktust vállalva elindította a múzeumot a nemzetközi hírnév felé. A továbblépéshez szükséges lett volna a kibővítés. A tervek többször változtak, s végül egy nagyon visszafogott, térszint alatti bővítés valósult volna meg, amivel nem sérült volna a Hősök tere világa, ugyanakkor építészeti jelként mégis egy üvegépítmény jelezte volna az új bejáratot. Aki járt nagy nyugati múzeumokban, láthatja, hogy milyen erős, némely esetben hajmeresztő modern, posztmodern kiegészítésekkel bővítették azokat az utóbbi években. A Louvre vitatott piramisa mégis a modern Párizs egyik szimbólumává vált. A Szépművészeti ennél jóval konzervatívabb kiegészítést kapott volna, de végül ez sem valósult meg.

  Baán László szerint a múzeum rövidesen bezárt volna a térszint alatti szárny építése miatt, így október végéig nem készítettek elő új időszaki kiállításokat. A beruházás leállítása után azonban megkezdték egy, a Szépművészeti egyiptomi gyűjteményére támaszkodó időszaki tárlat előkészítését és egy másik kiállításról is tárgyalnak egy külső intézménnyel. Hozzátette: nem marad el a 2012 végére tervezett Cézanne-kiállítás sem.

  Úgy tűnik, a múzeumigazgató szakértelmére szükség van: a következő években a Szépmű is részt vesz az új kulturális negyed koncepciójának kidolgozásában. A probléma csak az, hogy elégszer hallottunk már kulturális koncepciók kidolgozásáról, szerte az országban. Csak a kézzelfogható valóság, a megvalósulás nem akaródzott sohasem eljönni. A Szépműé majdnem. De aztán mégse. Maradunk továbbra is a múzeumi álmok álmodói.