Szent-Iványi István, ljubljanai nagykövet, aki a lassan épülő diktatúrában/tekintélyuralmi rendszerben/orbánfasizmusban is megőrizhette nagyköveti pozícióját (jelezzük, nincs egyedül), olyat nyilatkozott a tegnapi Magyar Nemzetben (a médiatörvény kapcsán is), ami néhány egykori párt- és ideológiatársát láncaik letépésére késztette. Már akinek persze volt még.
Részletek az interjúból, amelynek megjelenése a Magyar Nemzet honlapján csak 2012 márciusában várható (a kérdező Stier Gábor):
Headline: „Az ország érdekeiről, jó híréről van szó, s ezek megvédése minden magyar diplomata számára elsőrendű kötelesség. Tesszük a dolgunkat, s minden általunk jónak látott módon igyekszünk meismertetni és megvédeni a kormány álláspontját!”
Sz-I: A diplomáciai kar teljes mellszélességgel kiáll a kormány álláspontja mellett, s mindent megtesz az ország jó hírének védelem érdekében. Én is ezt teszem.
S: Az ön által elmondottakat támasztja alá az is, hogy az újságíróból lett diplomata, Füzes Oszkár (egykori népszabadságos - a szerk.) bukaresti nagykövet is megvédte a román sajtóban a törvényt...
Sz-I: Így van, s sok ilyen példát sorolhatnék még. De ezen nincs mit csodálkozni, hiszen az ország érdekéről megítéléséről van szó.
A Magyar Nemzet tegnapi száma beszámolt az interjúra adott néhány reakcióról, amelyeket a szerzők a facebookon követtek el. Ezekből is néhány ízelítő:
Wittinghoff Tamás: Ha valakinek emésztési problémái lennének, akkor érdemes elolvasni a mai nagykövet, egykori "liberális" (igen, így idézőjellel - a szerk.) véleményét. S rájöhetünk, hogy a marxi tétel egyesekre nagyon is igaz... A lét és a tudat... Ha megkapja a lét (mint nagykövet) módosul a tudat.
A bejegyzésre Lakner Zoltán(!) reagált, amelyből kiderült, hogy már háromszor elolvasta lapunk cikkét, hátha rosszul értelmezett valamit, de nem. Wittnghoff Tamás erre úgy válaszolt, hogy mindig is tudta, mennyire "immorális" volt párttársa, de azt nem hitte volna, hogy Szent-Iványi István kiáll a nyilvánosság elé és elmondja, "igen, egy szar alak vagyok".
Horn Gábor: Nagyon szomorú, egy kicsit hasonlít az ügynökügyekre: az ember vagy feláll és elköszön vagy, mint a magyar állam hivatalos képviselője, beáll a sorba.
Gréczy Zsolt csak ennyit tett hozzá: Engem Szent-Iványi nem lep meg.
Mégis mi a gond Szent-Iványi mondataival - kérdezhetnénk így első blikkre -, amelyekkel a volt szabad demokrata képviselő, egykori külügyminiszter-aspiráns egyszer csak kiírta magát a bal-kánon komolyan vehető alakjai közül? Mi olyat mondott, ami nem vállalható? Vagy egyenesen, ami nem volna a kötelessége? Mi a gond akkor, amikor egy nagykövet ismerteti és védi a küldő ország álláspontját, továbbá mindent megtesz országa jó hírének védelme érdekében?
Elmondom: Semmi. Szent-Iványi állami alkalmazott, köztisztviselő. Állami alkalmazottól elvárható módon pedig lojalitásáról, hűségéről biztosította/biztosítja a magyar államot (nem a kormányt!) és annak érdekeit, függetlenül attól, hogy egyetért-e a médiatörvénnyel vagy sem. Ha egy adott jogszabály lelkiismeretével kibékíthetetlen ellentétben áll, bármikor visszaadhatja megbízólevelét és távozhat posztjáról. Ilyen egyszerű ez. De ameddig Szent-Iványi felelős állami beosztásban van, addig jogszabályok kötik minden lépését. Köztisztviselői esküt (12.§ (1)) kell tennie, vonatkoznak rá a köztisztviselői törvény előírásai, a Bécsi szerződés a diplomáciai kapcsolatokról pedig kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a nagykövet „védelmezi a fogadó államban a küldő állam, valamint a küldő állam polgárainak érdekeit a nemzetközi jog által megengedett keretekben”.
Akkor mégis mit várnak el a fenti urak az egykori SZDSZ-es képviselőtől (különösen a rendkívül értelmes Lakner hozzászólását nem tudom hová tenni)? A nagykövet - bárki legyen is az - forduljon szembe a küldő ország kormányával? Tekintse annak érdekeit semmisnek és helyezze saját politikai vagy szakmai meggyőződését saját kötelezettségei fölé? Mit mondtak volna ugyenezek a személyek, ha egy Orbán-kormány idején kinevezett nagykövet nem védte volna, adott esetben szembe ment volna 2002 után a szocialista kormány bármely intézkedésével, vagy szembeszegült volna az állam érdekeivel? Unom és elcsépelt már, de még 2006 októbere után sem hallottam olyan külképviseletről, amelynek vezetője akár nyíltan, akár háttérbeszélgetések során nemtetszését fejezte volna ki az akkori kormány tüntetőkkel szembeni fellépése kapcsán. És biztosan nem azért, mert szolgalelkűen követték a Gyurcsány-kormány politikáját.
Ha követtek valamit, akkor saját józan szakmai meggyőződésüket és azokat a jogszabályokat, amelyek munkájuk kereteit adják.
P.s.: nem vagyok facebook felhasználó, így a hozzászólások eredetijét nem tudtam levadászni, az idézetek listázása során eléggé el nem ítélhető módon a Magyar Nemzet offline változatára hagyatkoztam.